Összefoglaló a 2017-es Magyar Orvostudományi Napokról

Dr. Oberfrank Ferenc, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) ügyvezetője megnyitó beszédében kiemelte a MOTESZ és az MTA érdemi, hosszú távú és gyümölcsöző kapcsolatát. Az eseményhez több orvostársaság névlegesen és anyagilag is hozzájárult.

Az I. Szimpóziumban elsőként Prof. Dr. Kovács L. Gábor tartotta meg előadását a laboratóriumi diagnosztikáról. A szakma rövid történetének ismertetése után kiemelte, hogy a szakterület az orvosi döntések közel 70-80%-át adja. Véleménye szerint a jövő laboratóriumában fontos szerephez jut a chip-technológia, a bioérzékelők és az ezekhez kapcsolódó valós idejű mérés lehetősége. Kiemelkedővé válik a személyre szabott orvoslás; a hematológia, immunológia és patológia területének összefoglalásaként új, integrált laboratóriumok jelennek meg, az itt folyó ezres nagyságrendű vizsgálatokhoz pedig komplex ellátó teamekre lesz szükség. Mint azt az előadás végén megfogalmazta, ez csak gyökeres szemlélet- és finanszírozási változással érhető el.

Prof. Dr. Bódis József a szülészet-nőgyógyászat képviselőjeként elsőként a diszciplína múltját ismertette, a szakterület jelene viszont a korszerű vizsgálatokon nyugszik. Ultrahang-vizsgálatok, kardiotokográfia, endoszkópia, vezetéses érzéstelenítés, hormonális antikoncepció és asszisztált reprodukció szerepel a modern eljárások között. Ehhez számos más társszakma is kapcsolódik, többek között a genetika, endokrinológia, onkológia és a neonatológia. A mai kihívások között a kissúlyú újszülöttek kezelése, a koraszülés veszélyei, az onkológia és a reprodukció kihívásai szerepelnek, mely utóbbi minőségének javítását a szakma jövőjeként is látja.

Gasztroenterológia témakörben Prof. Dr. Altorjay István tartott előadást. Kiemelte, hogy hazánkban a bélbetegségek mintegy 35%-a érinti ezt a területet. A gasztroenterológia jelenleg öt lábon áll: az endoszkópos vizsgálatok, az onkológiai esetek, pancreas-betegségek, a hepatológia (HCV legyőzése, NASH) és az IBD adják a szakma főbb oszlopait. Legfontosabb társszakmáknak a laboratóriumi- és képi diagnosztika, onkológiai diagnosztika, sebészet (májátültetés kérdése) és a patológia bizonyulnak, ezekkel a szakmákkal szoros kapcsolatot is ápolnak. Legfőbb nehézségek között a nem megfelelő finanszírozottság, műszerpark, minőségbiztosítás szerepel, kérdéses az utánpótlásképzés. Fontos lenne ugyanakkor a specifikus gasztroenterológiai őrzők rendszerének és korszerű centrumoknak a kialakítása.

Dr. Kovács Gábor a tüdőgyógyászatról beszélt. Előadásában a szakma történetének ismertetése után kitért arra, hogy a tüdőgyógyászat ma már nem egyenlő a TBC-gyógyászattal, mint azt régen hinni lehetett. Az 1970-es évektől kezdve ugyanis megkezdődött a pulmonológiai átállás, melynek fontosságát bizonyítja a tüdőrákos betegek növekvő száma, 1978 óta ugyanis több tüdőrákos esetet számlálnak, mint TBC-s beteget. Ennek következtében megnőtt az onkopulmonológia jelentősége, szoros kapcsolatban az onkológia és onkoradiológia területével. Fontos ugyanakkor az obstruktív légúti betegségek, mint az asthma bronchiale vagy a COPD kezelése és gondozása. Prevenció kérdésében kiemelte, hogy a tüdőszűrés egyre inkább tüdőrákszűrést fog jelenteni. Lényeges a jó belgyógyászati alapképzés, hiszen a jövőben a tüdőgyógyászat továbbra is határterületekkel társított szakma marad.

A reumatológia ma nagyjából a konzervatív onkológiának felel meg. Több nemzetközi projektnek van magyar szereplője, de rendszerint nem vezető pozícióban. Sok kutatás és publikáció zajlik, de a problémaként emlegetett alacsony kutatás-finanszírozás miatt ezek nem jelennek meg versenyképes folyóiratokban. Prof. Dr. Nagy György célul jelölte meg, hogy kutatási területen minőséget érdemes produkálni – akár az idő vagy a gyakoriság ellenére is. Egy másik lényeges szempont, hogy a kutatási eredmények magasabb impaktfaktorú folyóiratokban jelenjenek meg, ezzel is megalapozva a magyar reumatológia nemzetközi hírét.

A főszimpózium megnyitójában Prof. Dr. Karádi István, a MOTESZ elnöke, elmondta, a MOTESZ alapszabályából „rejtélyes módon” kikerült a prevenció fontosságáról szóló szakasz, melyet mindenképpen pótolni kell. Többek között ennek jegyében fogant meg a szimpózium témája: Prevenció és Felvilágosítás.

A bevezetőben elhangzott, hogy Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam jelentősen el van maradva az európai átlagtól (férfiaknál átlagosan 6,8 évvel, nőknél 5 évvel). A lakosság 54%-a szenved valamilyen szív- és érrendszeri betegségben, 27% daganatos megbetegedésben. Mindennek az oka lehet a szociális/pszichoszociális viselkedés, valamint az, hogy Magyarországon az európai átlaghoz képest többet dohányoznak, több alkoholt, ellenben kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. A lakosság közel fele nem végez rendszeres testmozgást és kevesen vesznek részt a szűrővizsgálatokon.

Elsőként a szűrőprogramon való részvételi arány javításáról esett szó. Karádi professzor úr hangsúlyozta, hogy a szűrőprogramot ki kell egészíteni az alap- és szakorvosi ellátásban: komplex kardiovaszkuláris szűrésekre van szükség (labor- és műszeres vizsgálatok formájában), ugyanakkor meghatározó a daganatszűrés fontossága is. Ilyen esetben a kardiovaszkuláris szűrés mellett szükségesek a vérkép-, süllyedés-, férfiaknál PSA-, nők esetében nőgyógyászati és mammográfiai vizsgálatok.

A felvilágosításnak országos rendszerűvé kell válnia. Mivel véleménye szerint sem a felnőttek, sem pedig a gyermekek nem kaptak megfelelő tájékoztatást, ez olyan iskolai elem lehetne, ahol a tanulók informatikai alapon videók, klipek segítségével tájékozódhatnának. Kiemelten fontos azonban, hogy ezek a tartalmak ugyanúgy, ugyanolyan formában minél több tömegkommunikációs médium platformján jelenjenek meg, ezáltal sulykolva a téma relevanciáját és észben tartását, hiszen a prevenciónak és a felvilágosításnak élethosszig érvényesnek kell maradnia. A folyamatot attól a korosztálytól kell kezdeni, ahonnan a gyermekek ennek szerepét fel tudják fogni.

Mint az Prof. Dr. Vokó Zoltán előadásából kiderült, Magyarországon a korai halálozás legfőbb okai a daganatok, a kardio- és cerebrovaszkuláris megbetegedések. A fókuszt a kockázati tényezőkre kell helyezni: a kedvező változások ellenére az európai rangsor 2005 és 2016 között (Magyarország szempontjából) nem változott.

Az egészségmagatartás (-viselkedés) a képesség, lehetőség és motiváció összege. Képesség alatt értendő a megszerzett tudás, nevelés, kommunikáció, míg a motiváció a társadalmi nyomással, szabályozással egyenértékű. A lehetőség olyan környezetet jelent, ahol a viselkedés alapvető, vonzó. Ahogy Vokó Zoltán professzor úr rámutatott, Magyarországon ez utóbbi hiányzik, a pótlás feltétele pedig a tudományos alap, megfelelő szakemberek és a politikai akarat. Hazánkban a népegészségügy ugyanis irányít, miközben irányítják. A modern (utópiás) népegészségügy koordináltan működik együtt az egészségbarát kormányzással a stratégiai szervezés, monitorozás és értékelés területén. Legfőbbképpen ez a modern szemlélet és feltételrendszer hiányzik a magyar egészségügyből – a humán erőforrás és finanszírozottság mellett.

A november 9-i II. szimpóziumot Prof. Dr. Tímár József patológiáról tartott előadása nyitotta. A makro- és mikroszkópos patológia a molekuláris genetika fejlődésével ma már hármas funkciót tölthet be: lehet pontos szövettani diagnózis, de beszélhetünk prognosztikus és prediktív patológiáról is. A magyar patológia azonban több gonddal is küszködik: a BNO-kódolt diagnózis nem fedi le teljesen a patológiai diagnózisok sokféleségét, gyakran túl általános. A SNOMED-kód korszerű verziója viszont nem vagy csak kevés helyen érhető el az országban. Az Európai Unió által jogszabályban meghatározott biztonsági mennyiségi terhelés egy patológus számára 3500 lelet/fő/év. Ehhez mintegy 700 patológus szükséges, Magyarországon azonban jelenleg körülbelül 270 patológus dolgozik – ez hatalmas humán erőforrás-krízist jelent, amelyhez még a TVK szabály is társul. Az infrastruktúrában jelen levő nagy heterogenitás miatt a leletátfutási idő elnyúlik. Mindezen súlyos problémák mellett a magyar patológia nemzetközileg elismert diszciplína. Évente mintegy 100 publikáció jelenik meg neves szakmai lapokban. A jövőben mindenképpen több patológusra lesz szükség a nagyfokú kivándorlás („brain-drain”) miatt. A centralizált patológia előnyös lehet, de fennáll a veszély, hogy a patológus messzebb kerül az onkoteam-től, így a konzílium lehetősége jelentősen csökkenne.

A nukleáris biológia a diagnosztika és a terápia részét képezi. A diagnosztikához tartozó képalkotást három fő csoportba sorolhatjuk: optikai diagnosztikára, strukturális (anatómiai) diagnosztikára, mely a radiológia területe, a funkcionális (molekuláris) diagnosztika pedig a nukleáris medicina feladata. Prof. Dr. Borbély Katalin elmondta, a szakterület elvárásai között szerepel többek között az egységes egyetemi oktatás és megfelelő posztgraduális képzés kialakítása, az EU-s farmakonok befogadása, illetve a koncentrált diagnosztikai egységek bevezetése.

Prof. Dr. Merkely Béla a kardiológia helyzetéről és perspektívájáról tartott előadásában megemlítette az olyan új trendek megjelenését, mint a minimál-invazív beavatkozás, a coronaria- és strukturális intervenciók, mely utóbbi nagy fejlődésen ment keresztül. Ennek lehetőségei között szerepel a nagy műtéti stresszel járó billentyűsebészet kiváltása, az aortasztenózis vagy a mitrális billentyűk elégtelenségének kezelése. A MitraClip beültetés dinamikusan fejlődik, a modern kardiológia megköveteli a hibrid műtőket, ahol jelenleg a koszorúérműtétek zajlanak, és a szív-MR-t, melynek célja a műszívek MR-rel történő utánkövetése.

Prof. Dr. Kásler Miklós szerint ma az onkoradiodiagnosztika világát éljük. Meghatározóak az UH-, CT-, MR-, PET- és izotóp vizsgálatok. Fontos szerepet kapott az intervenciós és a laboratóriumi diagnosztika. Daganatos megbetegedések kezelésére ma már komplex terápiára van szükség, melynek feltétele a centralizált onkocentrumok. A terápia maga három csoportba sorolható. A sugárterápia, melynek szerepe az utóbbi időben megnőtt, célja a tumor térfogatának csökkentése, elemei lehetnek a külső besugárzás és az intersticiális szöveti kezelés. A kemo- és immunterápia elsődleges feladata az életminőség javítása (hasonlóan a harmadik részterülethez, a palliatio-hoz) és a környezetbe való visszailleszkedés segítése. Ezekhez a komplex kezelésekhez specifikus onkoteamekre van szükség. Végső soron a magyar onkológiai ellátórendszer kialakult, jelenleg 566 szakember dolgozik a magyar onkológiában. A jövőről vannak ugyan elképzelések, de ezeknek megvalósítása elsősorban nem ezeken a szakembereken múlik.

Jelenleg a dermatológia több mint 3000 betegséget ismer fel és kezel. Három fő ágán, a bőrbetegségek területén, a venerológia területén és a kozmetológia területén, európai szinten elismert eredményeket érnek el a magyar dermatológusok. Az orvosi bőrgyógyászat a gyulladásos és autoimmun tüneteket, az erek betegségét és sebeit, a bőr- és lágyrészfertőzéseket és a bőrdaganatokat kezeli. Áttörő eredményeket értek el az ekcéma, pikkelysömör, krónikus fekély, melanoma és nem-melanoma bőrrák területének vizsgálatai során. Prof. Dr. Kemény Lajos a kihívások és veszélyek között kiemelte az esztétikai bőrgyógyászat (plasztikai sebészet) elszívó erejét és a technológiai háttér alulfejlettségét.

A III., utolsó szimpózium első előadása a pszichiátria helyzetét mutatta be. Prof. Dr. Bitter István a bevezetőben kiemelte, hogy a szuicid magatartás csökkenése Magyarországon a legintenzívebb, mégis a 30 európai ország közül hazánk továbbra is a 28. helyen áll. Humán erőforrás-krízis itt is megfigyelhető, nagymértékű a „brain-drain” jelensége, nagy az orvos- és nem-orvos szakember-hiány. Közép- és Kelet-Európa jelenleg is le van maradva a nyugati országokhoz képest, aminek egyik oka az utánpótlás hiánya. Kutatási területek közé tartoznak az MR, EEG és egyéb laboratóriumi vizsgálatok. Nehézség viszont, hogy a pszichiátria jelenleg nincs felkészülve az alapellátásra, ezért lenne fontos az alapellátás és az SBO felé nyitni. A jövő talán a klinikai centrumokban képzelhető el.

A diabetológia ma nem önálló diszciplína, de jelentőségét bizonyítja, hogy a kb. 77 000 beteg körülbelül 6%-a szenved 1-es típusú, 94%-a 2-es típusú cukorbetegségben, nemek közötti megoszlásban a 2-es típusú cukorbetegek 53,4%-a nő, 46,6% férfi. Járóbeteg ellátásban első számú szempont a prevenció. A Magyar Diabetes Társaság 1970-es megalakulásával elsődleges céljaként tűzte ki a tudományos ismeretek bővítését. Ennek keretében 2014 óta évente szervezik meg a Diabetes Kongresszust. A Társaságon belüli munkacsoportok részletesen foglalkoznak olyan kutatási területekkel, mint a genetika és a diabetológia kapcsolata vagy a gyermek-diabetes. Kiemelt figyelmet szentelnek az irányelvek gondozásának és a cukorbeteg szakrendelők akkreditálásának, minősítésének. Dr. Várkonyi Tamás szerint a probléma sok más hasonló diszciplínához hasonlóan a szakorvoshiány és az utánpótlás-képzés.

Prof. Dr. Bereczki Dániel a neurológiai tudományokról tartott előadást. Évente mintegy 1,5 millió esetet regisztrálnak, ez évi 1760 beteget jelent. Bár a rezidensképzés és a szakvizsgák száma megfelelő, a nagymértékű kivándorlás miatt a szakma jelentős orvoshiánnyal küszködik. Jelenleg az orvosok az egyetemi klinikákon és azok vonzáskörzetében koncentrálódnak, így a vidéki kórházakban a hiány fokozódik. A fejlődés gátló tényezői között találjuk a szakorvosok és az érdeklődés hiányát, jellemző viszont a kiégés is. Megoldás lehet ugyan a részmunkaidő bevezetése, emellett azonban nem minden esetben tartható fenn egy neurológiai praxis. Végső következtetés tehát, hogy a neurológus szakorvosok jelentős túlterheltség alatt állnak, nagy a szakemberhiány, az elvándorlás és az érdeklődés elvesztése.

A legfiatalabb szakmák közé tartozik az aneszteziológia és intenzív terápia. 1950 óta számít önálló szakmának, a ’90-es évektől kezdve önálló tanszékként jelentkezett. Fő probléma jelenleg az alulfinanszírozottság. Ennek következménye lehet az elvándorlás, illetve az ébredők kialakításának és a műszerfelzárkóztatás csak részleges sikere. Pozitív tény azonban az egyetemek aktivitása és a versenyképes tudás megszerzésének lehetősége. Prof. Dr. Fülesdy Béla szerint a jelenlegi stratégia az, hogy a fiatalokat bevonják a kutatási munkába, melyhez egyes esetekben pályázati támogatást is biztosítanak. Ezt a stratégiát bizonyítja, hogy Q1-es és Q2-es nemzetközi folyóiratokba kerülnek magyar publikációk, illetve mára gyümölcsöző nemzetközi kutatási kapcsolatok alakultak ki. Az aneszteziológia jövője jól látható felfelé ívelő trend, melyhez kapcsolódik az interdiszciplináris kutatások, a pályázati források megfelelő kihasználása és az igényes, aktív utódok képzése.

Prof. Dr. Harsányi László rámutatott arra, hogy a sebészet terén Magyarországon előbb volt orvosképzés, mint hogy maga a diszciplína hivatalosan létrejött volna. Hazánkban a korszerű sebészetből egyre inkább eltűnnek a „könnyű műtétek”, a GI tumorok száma 20-60%-kal, a MIS-műtétek 5-40%-kal megnőtt. A várakozási idő 1-2 és 4-6 hét közé tehető, amelynek legfőbb oka, hogy a betegek esélyegyenlőtlenek. Az alulfinanszírozottság mellett nagyon fontos probléma, hogy a sebészek majdnem fele az 50-70 éves korosztályba tartozik. Ennek, bár rövid időn belül nem, 5-10 év múlva komoly kárát láthatják a betegek, hiszen nincs évente megfelelő számú szakorvos-jelölt, aki a hiányt pótolná. Nem csak a vezetői pozíciók vonzereje csökkent jelentősen, hanem a tudományos minősítés iránti igény is. A diszciplína célul tűzte ki a finanszírozottság problémájának orvoslását és a munkaerő-krízis kezelését. A sebészeten belüli célok közé tartozik az invázió mérséklete, a radikalitás és a betegbiztonság növelése, a kezelési idő, az eredményesség és a költségek javítása.

A III. szimpózium záróelőadása az ortopédia jelenét és jövőjét járta körbe. Prof. Dr. Hangody László, az Uzsoki utcai Kórház osztályvezető orvosa rámutatott, hogy 2006 óta a traumatológia, mint szakképzés, hozzátartozik az ortopédiához. Jelentős problémaként kiemelte a finanszírozottsági anomáliákat (például a technológia nincs beépítve a finanszírozásba), a tisztázatlan pozíciókat, a kedvezőtlen mortalitási adatokat és a torz korfát. Munkaerő terén ezen a területen is jellemző az elvándorlás, 1000 magyar szakorvosból mintegy 200 él vagy dolgozik külföldön. Mindennek ellenére, az itthon maradt innovatív orvosok révén, nemzetközi szinten büszkék lehetünk a magyar ortopédiára, amely európai szinten is megállja a helyét.

A konferencia utolsó eleme a zárszó volt. Mint az elhangzott, a pusztába kiáltó szó talán nem felesleges, de artikulálni kell, hogy az emberekhez eljussanak a problémák. A sorozat ezért nem csak egy „Jeremiás siralmai”, a diszciplínák képviselői megoldási javaslatokkal álltak elő, melyeket mindenképpen átnyújtanak a megfelelő tárcának. Ezt segíti a konferenciáról és az előadássorozatról hamarosan elkészülő írásos forma is, melyet gróf Teleki Pál, a trianoni diktátum kapcsán írt többkötetes értekezéséhez kell hasonlítani: ez a hosszúsága miatt nem jutott el a megfelelő emberekhez, egy rövid, tartalmas és hasznos írásbeli összefoglaló viszont nagyobb eséllyel ér célba. Megköszönve a tartalmas és nívós előadásokat is arra biztattak, artikuláljunk minél jobban.