Klinikai vizsgálat igazolja az afatinib hatékonyságát előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban

A IIb fázisú LUX-Lung 7 klinikai vizsgálatban a három, elsődlegesnek definiált végpontból eddig kettő már teljesült: a független, központi értékelés által megállapított medián PFS és medián TTP. Ez utóbbi magában foglalja a progresszión túli kezelés lehetőségét, valamint a bármilyen okból történő, idő előtti kezelésmegszakítást is.A harmadik elsődleges végpontra, a medián teljes túlélésre (OS) vonatkozó eredmények még nem megállapíthatóak, így csak később kerülnek bemutatásra.

A LUX-Lung 7 vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a gefitinib terápiához képest az afatinib szignifikánsan, 27%-kal csökkentette a tüdőrák progressziójának kockázatát. A PFS javulása a kezelés előrehaladtával még kifejezettebb volt, ugyanis szignifikánsan magasabbnak bizonyult a progressziómentes betegek aránya 18 hónap (27% vs. 15%) és 24 hónap elteltével (18% vs. 8%) is, ami azt mutatta, hogy az afatinib alkalmazásának hosszú távon,  várhatóan kifejezettebbek az előnyei, mint a gefitinib terápiának. A PFS előny mellett az afatinib TTF előnye is beigazolódott: a gefitinib terápiával összehasonlítva a kezelés sikertelenségének kockázata is 27%-kal csökkent. Szignifikánsan több betegnél volt tapasztalható objektív tumorválasz (klinikailag jelentős csökkenés a célléziók méretében) afatinib kezelés során, mint a gefitinib terápiában részesülőknél (70% vs. 56%), és a terápiás válasz átlagos időtartama is hosszabb volt afatinibbel (10,1 vs 8,4 hónap). A PFS javulása az afatinib terápia során egységesen megfigyelhető volt a legtöbb, előre meghatározott klinikai alcsoportban, ahová a következő jellemzők alapján sorolták a betegeket: nem, életkor, rassz, illetve az EGFR mutáció típusa.

Keunchil Park professzor, a LUX-Lung 7 klinikai tanulmány vizsgálatvezetője, aki a szöuli (Dél-Korea) Sungkyunkwan Orvosi Egyetemen a Samsung Orvosi Központ Innovatív Rákgyógyászati Intézetének (Innovative Cancer Medicine Institute – ICMI) igazgatója, az alábbiakat nyilatkozta: „A LUX-Lung 7 klinikai tanulmány az első olyan globális vizsgálat, amelyben direkt hasonlítanak össze két EGFR TKI-t célzó terápiát, és az eredmények első vonalbeli kezelés esetén a második generációs EGFR TKI, az afatinib előnyeit igazolták az első generációs gefitinibbel szemben. Ezek az eredmények fontos iránymutatóként szolgálnak abban a tekintetben, hogy EGFR mutációt hordozó tüdőrákos betegek esetében milyen elsővonalbeli kezelést válasszunk.”

A LUX-Lung 7 vizsgálatban tapasztalt nemkívánatos események összhangban álltak a két kezelés biztonságossági profiljából már ismert adatokkal. Mind az afatinibbel, mind pedig a gefitinibbel történő kezelés általában jól tolerálható volt, és a vizsgálat mindkét karjában egyformán alacsony arányban fordult elő, hogy a kezelés miatt kellett abbahagyni a vizsgálatot (6,3-6,3%). A súlyos nemkívánatos események összesített gyakorisága hasonló volt mindkét készítménynél (afatinib: 44,4%, gefitinib: 37,1%). Az afatinib esetében a leggyakoribb, ?3 fokozatú nemkívánatos események a hasmenés (12,5%), valamint a bőrkiütés/akné (9,4%) voltak, míg a gefitinib esetében az emelkedett aszpartát-aminotranszferáz (AST)/alanin-aminotranszferáz (ALT) szintek (8,8%) valamint a bőrkiütés/akné (3,1%). A gyógyszeres kezeléssel összefüggésbe hozható interstitiális tüdőbetegséget négy betegnél jelentettek gefitinib kezelés mellett. Afatinibbel kezelt betegek esetében ez a következmény nem merült fel.

“A LUX-Lung 7 vizsgálat a második olyan, pozitív eredménnyel zárult, közvetlen összehasonlító vizsgálat, amelyben az afatinib klinikai hatásosságát hasonlították össze a tüdőrák kezelésében alkalmazott első generációs EGFR tirozin-kináz inhibítorral (TKI), és amely azt mutatja, hogy az EGFR-t célzó első- és második generációs hatóanyagok nem egyformák” - mondta Dr Mehdi Shahidi, a Boehringer Ingelheim szolid tumorokkal foglalkozó onkológiai részlegének orvosigazgatója.  “Érdekes módon a LUX-Lung 7 vizsgálat során a progressziómentes túlélés vonatkozásában megfigyelhető különbség a kezelés előrehaladtával még szembetűnőbbé vált, és a még progressziómentes betegek aránya 24 hónap után afatinib kezelés mellett több mint duplája volt a gefitinibbel még progressziómentes betegek számarányának.

A LUX-Lung 7 vizsgálat az első olyan globális, közvetlen összehasonlító vizsgálat, amelyben első- és második generációs EGFR TKI készítményeket (afatinib, illetve gefitinib) hasonlítanak össze EGFR mutációt hordozó nem kissejtes tüdőrákban szenvedő olyan betegeknél, akik korábban nem részesültek semmiféle kezelésben. A IIb fázisú vizsgálatba 319, előrehaladott stádiumú, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő olyan beteget vontak be, akik gyakori EGFR mutációkkal (del19 vagy L858R) rendelkeztek. A vizsgálat elsődleges végpontjai a következők voltak: független megfigyelők által értékelt progressziómentes túlélés (PFS), progresszión túli, a kezelés eredménytelenségéig eltelt idő (TTF-time to treatment failure) illetve teljes túlélés (OS); míg a másodlagos végpontok között az objektív terápiás válasz aránya, a betegség kontrolljának aránya, a daganat méretének csökkenése, a betegek által jelentett kimenetelek, illetve a biztonságosság szerepelt.

Az afatinib terápiát több mint 60 országban engedélyezték különböző típusú EGFR mutációt hordozó nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek elsővonalbeli kezelésére (GIOTRIF^® / GILOTRIF^® márkanéven). Az afatinib ezen indikációban történő engedélyezésének alapját a LUX-Lung 3 klinikai vizsgálat elsődleges végpontja – a PFS - képezte, amely vizsgálatban az afatinib a standard kemoterápiához képest szignifikánsan késleltette a tumorprogressziót. Ezen kívül az afatinib az első olyan terápia, amely a kemoterápiához képest a teljes túlélés (OS) javulását igazolta azoknál a nem-kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegeknél, akik meghatározott típusú EGFR mutációkkal rendelkeztek. A kemoterápiához képest az OS szignfikáns javulása volt megfigyelhető egymástól függetlenül a LUX-Lung 3, illetve LUX-Lung 6 vizsgálatban a leggyakoribb EGFR mutációt (del19) hordozó betegeknél.