Egy kutatás szerint az ACE-gátlók növelhetik a tüdőrák kockázatát
Egy metaanalízisben kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ACE-gátlók alkalmazása összefüggésbe hozható a tüdőrák kialakulásának megnövekedett kockázatával.
ACE-gátlók és tüdőrák közötti kapcsolat háttere
Az angiotenzin-kovertáló enzim (ACE) gátlószerei 1970-es évek óta jelentenek elsővonalbeli, hosszú távú terápiás lehetőséget a magas vérnyomás és a pangásos szívelégtelenség kezelésére, különösen olyan társbetegségek fennállása esetén, mint a krónikus vesebetegség vagy a diabetes mellitus.
A sok éves klinikai alkalmazás során váltak ismertté a légúti mellékhatások, különös tekintettel a száraz köhögésre. Egyes tanulmányok arra utaltak, hogy az ACE-gátlók alkalmazása szignifikáns kapcsolatban áll az obstruktív légúti tünetek megjelenésével, és progresszív kockázatot jelent bronchoconstrictio vagy asthma kialakulására. A preklinikai állatkísérletek carcinogenitást nem mutattak, ugyanakkor ismertek olyan adatok, amelyek szerint az ACE-gátlók érinthetik a sejtproliferációt, angiogenezist és tumorprogressziót.
Az évtizedekkel ezelőtt végzett randomizált kontrollált vizsgálatokban az ACE-gátlók hatását elsősorban kardiovaszkuláris és renális végpontokkal vizsgálták – daganatképződés fokozott kockázatát nem értékelték. Az utóbbi időben jelentek meg olyan kutatási eredmények, amelyek arra utaltak, hogy a régmúltban ACE-gátló kezelésben részesült betegeknél később tüdődaganat alakult ki. Más eredmények azonban nem utaltak ilyesfajta rizikó jelenlétére.
Egy korábbi metaanalízisben 13 tanulmányból származó, 458.686 páciens adatainak vizsgálata során az elemzők nem találtak magasabb tüdőrákrizikót (esélyhányados 0,982, 95%-os CI 0,873-1,104, p=0,76). Más kutatócsoportok viszont azzal a kritikával éltek, hogy az elemzés során hibás bevonási kritériumok miatt hibás adatok kerültek az analízisbe.
Az elemzés célkitűzése és módszere
Az ACE-gátlóval kezelt nagy népesség biztonsági kockázatát tekintve Zhenchao Wu, a pekingi egyetem Orvosi Tüdő- és Intenzív Gyógyászati Intézetének munkatársa kollégáival együtt arra vállalkozott, hogy a vonatkozó irodalmi adatokat szisztémás vizsgálatnak vetik alá, szigorú kritériumokkal, tudományos igényességgel, és metaanalízis formájában keresik az összefüggést az ACE-gátlók és a tüdőrákkockázat között. Az eredmények nemrégen a British Journal of Cancer c. folyóiratban jelentek meg.
A kutatók végigböngészték a PubMed, EMBASE, Cochrane Library, Ovid, Web of Science, Google Scholar, Medline és CKNI adatbázisokat az „angiotensin-converting enzyme inhibitor” és „lung cancer” keresőszavakat használva az első megjelent cikktől 2022. január 26-ig.
Minden tanulmányt figyelembe vettek az elemzésnél, melyek megfeleltek az alábbi követelményeknek: a résztvevők 18 évnél idősebbek voltak, az intervenció ACE-gátló vs. más antihypertensivum vagy placebo volt, a vizsgálat legalább egy évig tartott, jelentettek nemvárt eseményeket, paraméter volt a tüdőrák megjelenése vagy annak kockázata, valamint a tanulmány eset-kontroll elemzés, kohorsz vagy randomizált kontrollált vizsgálat volt.
Az adatokat két független szerző extrahálta. Egy harmadik szerző validálta őket, és a kinyert adatokat randomizálta. Az elsődleges végpont a tüdődaganat kialakulása volt. Az esélyhányadosokat 95%-os konfidencia-intervallumok mellett számolták ki a daganatok incidenciájára és a daganat-asszociált mortalitásra vonatkozóan az ACE-gátlót szedőknél és nem szedőknél.
A kutatás eredményei
A kutatók a keresés után 2400 rekordot találtak, összesen 7 kohorsz és 4 eset-kontroll felelt meg minden kritériumnak. A metaanalízis így is 13.061.266 beteget foglal magába, akik elsősorban Ázsiából, Észak-Amerikából és Európából származnak. A korábban diagnosztizált daganat minden vizsgálatban kizárási kritérium volt.
Összesen 1.493.225 beteg szedett ACE-gátlót, a kontrollt 11.568.001 páciens alkotta. Ők részben angiotenzin-receptor blokkolót (ARB) vagy más vérnyomáscsökkentőt kaptak. Összesen 96.764 páciensnek alakult ki tüdődaganata. Az átlagos kohorsz-összincidencia 1,36%-nak adódott ACE-gátlót szedőknél és 1,08%-nak a kontroll esetén.
Az ACE-gátlók és a tüdőrák: 19%-os kockázatnövekedés
Az összesített eredmények azt mutatták, hogy az ACE-gátlók alkalmazása 19%-kal fokozta a tüdőrák kialakulásának kockázatát (OR 1,19 95%-os CI 1,05-1,36 p=0,008). Ezen felül a jelentések olyan adatokat tartalmaztak, melyek felhívják a figyelmet más daganatok kialakulásának veszélyére, mint a máj-, gyomor-, emlő- és prosztatarák (minden OR>1 és p<0,05).
A kor és nem szerinti csoportanalízisek arra mutatnak, hogy az ACE-gátló-asszociált tüdőrák elsősorban a 60 év alatti nőknél jelentkezik. Ebben a korcsoportban az ACE-gátlót szedők körében 6487 megbetegedés fordult elő a közel 520 000 esetből, a nem szedők esetén ez 173 a közel 3,5 millióból (OR 1,48 95%-os CI 1,51-1,89 p=1,89). Egy 50% feletti női részvétellel végzett elemzés szerint 622 nő betegedett meg a mintegy 630 000-ből az ACE-gátlót szedők körében és 19 781 a közel 11,2 millióból (OR 1,43 95%-os CI 1,19-1,72).
Az ACE-gátlók és tüdőrákkockázat kapcsolata a dohányzóknál is magasabb volt. Egy 20%-nál több dohányzót tartalmazó vizsgálatban 12.968-an betegedtek meg (1,64%), míg a kontrollcsoportban mindössze 33.833-an (0,95%). Az esélyhányados 1,28-nak adódott (95%-os CI 1,0-1,64 p=0,05). Az tehát, hogy dohányosok kapjanak tüdőrákot, a kontrollhoz képest 28%-kal volt magasabb. 20%-nál alacsonyabb részvételnél a kockázat 11%-kal volt magasabb.
Hasonló összefüggést mutattak ki diabeteses betegeknél is. A társbetegség több mint 10%-os előfordulása esetén a betegek 1,67%-ánál diagnosztizáltak tüdődaganatot, a kontrollcsoportban ez az arány 0,94% volt (OR 1,33 95%-os KI 1,03-1,78 p=0,03). 10% alatti részvétel mellett a megbetegedési kockázat nem változott szignifikáns mértékben.
Azoknál, akiket több mint 5 éven át követtek, a tüdőrákkockázat szorosan összefüggött az ACE-gátló szedéssel: a gyógyszert szedők 1,51%-ánál, a nem szedők 1,25%-ánál volt kimutatható kockázatemelkedés (OR 1,21 95%-os KI 1,02-1,42 p=0,03). Ugyanakkor azoknál, akiket kevesebb, mint 5 évig követtek, ez a hatás nem volt kimutatható: a betegarányok 4,96% a 4,68% ellenében (OR 1,06 95%-os KI 1,02-1,11 p=0,004).
Összegzés
A szerzők arra jutottak, hogy az ACE-gátlók egyértelmű rizikót jelentenek a tüdőrákképződésre. Különösen ázsiai betegeknél tűnt úgy, hogy az ACE-gátló nagyobb kockázatot jelent, mint az ARB-k alkalmazása. A szerzők hangsúlyozzák azt is, hogy az ACE-gátlót szedők körében az 1,162%-os tüdőrák-incidencia a WHO-kritériumok szerint is a „gyakori” kategóriába esik.
Limitációként a következőket nevezték meg: az analízisbe válogatott tanulmányok igen heterogének voltak (I2=98%). Ezen kívül nem nyertek adatokat randomizált kontrollált vizsgálatokból, hanem túlnyomórészben retrospektív eredményeket használtak fel. Az egyes ACE-gátlók hatását nem vizsgálták, ezen kívül a tüdődaganat patológiai mibenlétéről nem volt elérhető információ. A szerzők ezért további randomizált kontrollált vizsgálatok végzését javasolják, hogy bizonyítható legyen a tényleges ok-okozati összefüggés az ACE-gátlók szedése és a tüdődaganat kialakulása között.
