Előrehaladott vastagbélrák kezelése májátültetéssel: új lehetőség az onkológiában
Az Egyesült Királyságban áttörést jelentő orvosi beavatkozás keretében egy 32 éves manchesteri nőn, Bianca Pereán, először hajtottak végre májátültetést előrehaladott vastagbélrák miatt.
Pereát 2021 novemberében diagnosztizálták IV. stádiumú vastagbélrákkal, amely a máj mind a nyolc szegmensére kiterjedt. Annak ellenére, hogy a gyógyszeres kezelésekre jól reagált, a daganat a májban megmaradt, és a kiterjedt érintettség miatt csak a transzplantáció jelentett kuratív megoldást. A műtétet 2024 nyarán végezték el, és azóta nem mutatható ki daganat a szervezetében.
Bár a transzplantáció gyakoribb a primer májrákok kezelésében, Perea esete hozzájárul azon kutatások növekvő számához, amelyek szerint az eljárás előnyös lehet előrehaladott vastagbélrákos betegek számára is. A vastagbélrák az Egyesült Királyságban a negyedik leggyakoribb daganatos megbetegedés, az összes új eset 11%-át teszi ki. A betegség különösen nehezen kezelhető, ha előrehaladott stádiumban diagnosztizálják, mivel gyakran áttétet képez a májban, ami bonyolítja a kezelést és általában gyógyíthatatlanná teszi a kórképet.
A standard kezelési protokoll a daganatok sebészi eltávolítását, valamint kemoterápiát vagy sugárterápiát foglal magában, a terápia megválasztása a daganat stádiumától és lokalizációjától függ. Előrehaladott, májáttétes vastagbélrák esetén a kezelés még összetettebbé válik. Bár a gyógyszeres terápia és a sebészi beavatkozás gyakran hatékony, a betegség rendszerint kiújul. A májsebészet bizonyos esetekben lehetséges, de ha a daganat olyan területeken helyezkedik el, amelyek sebészi eltávolítása kockázatos, vagy ha túl kiterjedt, a teljes daganatos szövet eltávolítása nem lehetséges anélkül, hogy elegendő egészséges májszövetet hagynának meg. Ilyen esetekben a kezelés célja a tünetek enyhítése és a beteg életének meghosszabbítása.
A transzplantáció ezen korlátokat képes áthidalni, mivel a teljes máj cseréjével az összes daganatos szövet eltávolítható a szervből. Kutatások arra utalnak, hogy a transzplantáció által kiváltott immunválasz segíthet a szervezetben maradt daganatsejtek elleni küzdelemben, bár ennek mechanizmusa még nem teljesen ismert.
Fontos megjegyezni, hogy Perea sikeres gyógyulása a célzott gyógyszeres terápia, kemoterápia és a primer vastagbéldaganat eltávolítását célzó műtét kombinációjának köszönhető. Továbbiakban szoros megfigyelés szükséges a betegség esetleges kiújulásának korai felismerése érdekében, mivel mikroszkopikus daganatsejtek maradhattak a szervezetben. Az ilyen betegeknek élethosszig tartó immunszuppresszív kezelésre van szükségük a transzplantátum kilökődésének megelőzése érdekében.
Perea esete nem egyedülálló; a rendelkezésre álló adatok következetesen azt mutatják, hogy a májátültetés, önmagában vagy gyógyszeres kezeléssel kombinálva, javítja az ötéves túlélési arányt vastagbélrákos betegek esetében a standard módszerekhez képest. Például egy norvég tanulmány 60-83%-os ötéves túlélési arányt mutatott ki olyan betegeknél, akiknél előrehaladott, májáttétes vastagbélrák miatt végeztek májátültetést. Egy hasonló amerikai vizsgálatban a transzplantáción átesett betegek 91%-a volt életben öt évvel a beavatkozás után.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a májátültetés hatékony kezelési lehetőség lehet bizonyos, előrehaladott vastagbélrákban szenvedő betegek számára, különösen akkor, ha a daganat a májra korlátozódik és más kezelések nem bizonyulnak hatékonynak. További kutatások szükségesek annak meghatározására, hogy mely betegek profitálhatnak leginkább ebből a megközelítésből, valamint a transzplantáció optimális időzítésének és a kapcsolódó kezelési protokolloknak a kidolgozásához.
