Everolimus hatása neuroendokrin daganatok kezelésében

A RADIANT-4 randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált, fázis 3 vizsgálatba előrehaladott, progresszív, jól differenciált tüdő vagy gasztrointesztinális neuroendokrin daganatban szenvedő felnőtt betegeket vontak be 25 ország 97 vizsgálóhelyén. A részvételre alkalmas alanyokat 1:1 arányban randomizálták napi 10 mg everolimus vagy placebo kezelésre, kiegészítő terápia mellett. A betegeket a tumor eredete, a teljesítménystátusz és a korábbi szomatosztatin analóggal való kezelés alapján rétegezték.

Az elsődleges végpont a progressziómentes túlélés volt, amit központi radiológiai lelet alapján határoztak meg. A teljes túlélés volt az egyik fő másodlagos végpont.

2012 áprilisa és 2013 augusztusa között összesen 302 beteget vontak be a vizsgálatba, akik közül 205 került a 10 mg everolimus karra, 97 pedig a placebo karra.

A medián progressziómentes túlélés 11 hónap volt az everolimus csoportban, és 3,9 hónap a placebo csoportban. Az everolimus kezeléssel összefüggésben a progresszió vagy elhalálozás becsült kockázata 52%-kal csökkent.

3. és 4. súlyossági fokú gyógyszermellékhatások ritkán fordultak elő: az everolimus csoportban 18 esetben (9%) fordult elő stomatitis, hasmenés 15 esetben (7%, szemben a placebo csoportra jellemző 2%-kal), fertőzések 14 esetben (7%, szemben a placebo csoportra jellemző 0%-kal), anémia 8 esetben (4%, szemben a placebo csoportra jellemző 1%-kal), fáradtság 7 esetben (3%, szemben a placebo csoportra jellemző 1%-kal) és hyperglycaemia 7 7 esetben (3%, szemben a placebo csoportra jellemző 0%-kal).

Az everolimus kezelés jelentős előnyökkel járt a progressziómentes túlélés szempontjából progresszív tüdő vagy gasztrointesztinális neuroendokrin tumorok esetén. A biztonságossági eredmények összhangban voltak az everolimus ismert mellékhatásprofiljával.

Az everolimus az első célzott hatóanyag, amely jelentős daganatellenes hatást mutatott elfogadgató tolerálhatóság mellett többféle neuroendokrin daganat kezelésében.