A táplálkozás hatása az agyvérzés kockázatára

Háttér 

Az agyvérzés mortalitási aránya visszaesést mutat, de az ischaemiás és haemorrhagiás infarktusok abszolút száma növekszik. Az esemény megelőzésére ezért nagyobb hangsúly kerül. 

Míg az ischaemiás vérzések gyakoriak, haemorrhagiás infarktus ritkábban fordul elő. Növekszik az evidencia, miszerint a két betegség nem csak patomechanizmusában, hanem a rizikófaktorok terén is különbözik. Példaként említhető, hogy egy ischaemiás vérzés kockázata csökken alacsonyabb LDL-koleszterinszint esetén, viszont ugyanezen paraméter mellett a haemorrhagiás infarktus kockázata nő. 

Ludwig Feuerbach, XIX. századi német filozófus után, “az ember az, amit megeszik”, és az ezeréves ayurvedikus gondolkodás is aláhúzza a helyes táplálkozás preventív szerepét. Milyen hatással lehet tehát a táplálkozás az agyvérzés kockázatára nézve, illetve van-e különbség táplálkozási téren az ischaemiás és a haemorrhagiás vérzés kockázata között? 

Célkitűzés és módszerek 

A vizsgálatot az oxfordi egyetem egyik nemzetközi kutatócsoportja végezte, az adatok az EPIC (European Prospectiv Investigation into Cancer and Nutrition) tanulmányból származnak. Ez a tanulmány 9 európai ország összesen 418 329 résztvevőjének szociodemográfiai, táplálkozásmagatartási és életviteli adatait tartalmazza. 

A résztvevők táplálkozásmagatartási adatait kérdőívek segítségével rögzítették. A statisztikai értékelés Cox-regresszióval történt, hogy a hazard rate-et megbecsüljék. Az agyvérzés ischaemiás és haemorrhagiás típusát összefüggésbe lehetett hozni a következő ételek fogyasztásával: feldolgozott és vörös hús, szárnyasok, halak, tejtermékek, tojás, teljes kiőrlésű termékek, gyümölcs és zöldségek, hüvelyesek, dió és magvak, illetve rostok. 

Eredmények 

12,7 éves utánkövetés után összesen 4281 ischaemiás és 1430 haemorrhagiás esemény következett be. A demográfiai értékelés kimutatta, hogy az agyvérzéses betegek idősebbek voltak a többi résztvevőnél, magasabb volt a testtömegük, gyakoribb volt közöttük az erős dohányos, illetve átlagosan több alkoholt fogyasztottak. 

Ischaemiás agyvérzés kockázata 

Alacsony rizikó volt jellemző magas gyümölcs- és zöldségfogyasztás (>200 g/nap; HR 0,87; 95% CI 0,82-0,93; p<0,001), rostfogyasztás (10 g/nap; HR 0,77; 95% CI 0,69-0,86; p<0,001), tej (200 g/nap; HR 0,95; 95% CI 0,91-0,99; p=0,02), joghurt (100 g/nap; HR 0,91; 95% CI 0,85-0,97; p=0,04) és sajtfogyasztás (30 g/nap; HR 0,88; 95% CI 0,81-0,97; p = 0,008) mellett. 

Magas rizikót mutattak ki nagymennyiségű vörös hús fogyasztása esetén, ez azonban mérséklődött pozitív hatású élelmiszerek fogyasztása mellett (50 g/nap; HR 1,07; 95% CI 0,96-1,20; p=0,20). Ez azt jelenti, hogy a húsfogyasztás negatív hatásai bizonyos mértékig egyensúlyba hozhatók más élelmiszerek (például gyümölcsök, zöldségek) jótékony hatásaival. 

Haemorrhagiás infarktus kockázata 

A haemorrhagiás infarktus kockázata a magas tojásfogyasztással volt összefüggésbe hozható (20 g/nap; HR 1,25; 95% CI 1,09-1,43; p=0,002). Más élelmiszerek ezen események kimenetele szempontjából nem mutattak protektív vagy károsító hatást. 

Összegzés 

Az ischaemiás agyvérzés kockázata a tanulmány szerint gyümölcs és zöldség, rost és tejtermékek fogyasztása mellett csökkent, míg feldolgozott és vörös hús fogyasztása mellett nőtt. A haemorrhagiás események kockázata magas tojásfogyasztás mellett magasabb volt. 

A kutatók véleménye szerint az élelmiszerek hatásai részben indirekt módon, a vérnyomás és a koleszterinszint befolyásolása révén alakulnak ki. Ezen felül hangsúlyozzák a tanulmányokban az ischaemiás és haemorrhagiás események elkülönített vizsgálatát. 

Limitációk 

Azt a kérdést, hogy egy gyógyszeresen kezelt hypertonia vagy hypercholesterinaemia a táplálkozástól függetlenül, önmagában vezet-e kockázatcsökkenéshez, a tanulmány adatai alapján nem lehet eldönteni. 

Fordította: Lovász Kolos

Referencia: 

https://www.gelbe-liste.de/neurologie/ernaehrung-schlaganfallrisiko 

https://academic.oup.com/eurheartj/article/41/28/2632/5748325