Értranszplantációval elkerülhető az alsó végtag amputációja
Egy kevéssé ismert eljárás eredményességét javíthatja a Semmelweis Egyetem új kutatása, mely a világon elsőként hasonlította össze szervdonorokból nyert vénák és artériák hatékonyságát alsó végtagi perifériás érbetegség utolsó stádiumában lévő betegeken.
Az értranszplantáció kevéssé vizsgált terület, ám fontosságát és a kutatás jelentőségét mutatja, hogy érszűkülettel világszinten 200 millió ember küzd, akik harmadánál számítanak végállapot kialakulására. Magyarországon évente 4000-4500 amputáció történik – ezek egy része a fenti eljárással kivédhető volna.
Szervdonorból nyert ér – ér-homograft – beültetésére leggyakrabban alsó végtagi perifériás érbetegség (érszűkület) végstádiuma esetén van szükség, amikor nem jut megfelelő mennyiségű vér az alsó végtagi szövetekhez. Ez egy idő után olyan súlyossá válhat, hogy vértelenségből adódó (ischemiás) nyugalmi fájdalom, illetve alsó végtagi fekély/üszkösödés alakul ki. Mindkét állapot veszélyezteti a végtag életképességét; az amputáció veszélye ekkor rendkívül nagy. Ezt elkerülendő az elzáródott érszakaszt egy másik ér beültetésével hidalják át, ami a keringést biztosítja.
„Sokszor ez az egyetlen lehetőség a végtag megmentésére, s hogy az érelmeszesedés miatt elzáródott érszakasz körüli szövetekhez vért juttassunk” – mondja dr. Garbaisz Dávid, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának szakorvosa. Testtájéktól, a beültetés helyétől és az ér átmérőjétől függően választják ki a szükséges értípust, amely lehet véna vagy artéria.
„Kutatásunkban olyan betegeket vizsgáltunk, akiknél érszűkület végállapota miatt volt szükség értranszplantációra” – mondja dr. Garbaisz Dávid, a kutatás első szerzője.
„A világon először hasonlítottuk össze a combszakaszba ültetett vénás és artériás graftok hatékonyságát azonos betegcsoporton, s megállapítottuk, hogy az artériás graftok nyitva maradása jobb.” A beavatkozást követően a vizsgált betegcsoportnál a végtagmentési arány egy év után 74%, öt év után 62%, az ötéves túlélés arány pedig 53% volt.
Ez főként az artéria tulajdonságaival magyarázható; a vénáknál általában nagyobb átmérőjű, vastagabb falú, ellenállóbb, mivel nagyobb nyomásnak kell ellenállnia. „A gyakorlatban azonban a vénás graftok használata bevett, részben azért, mert eddig nem létezett erre vonatkozó ajánlás” – mondja az érsebész.
Az érszűkület népbetegség, világszinten durván 200 millió embert érint. Az érszűkület végállapotában lévő betegek előfordulása 500-1000 új eset / 1 millió fő / év – a betegek egyharmadánál számítanak végstádium kialakulására, bár pontos adatok nincsenek. Magyarországon évente 4000-4500 amputáció történik, melynek a döntő hányadára perifériás artériás érbetegség végstádiuma miatt kerül sor. A végstádiumban lévő érszűkületes betegek éves halálozása elérheti a 20%-ot is.
Bár a fertőzésekkel szemben ellenállóbb, így a szövődmények kialakulási kockázata is csökken, az esetek kevesebb mint ötödénél van mód ér-homograft beültetésére. „Alapvetően minden beteg esetén a saját erek felhasználása az ideális, ám ez sok esetben nem megoldható” – mondja dr. Garbaisz Dávid.
Amennyiben saját ér és homograft beültetésre sincs lehetőség, műeret használnak, mely eltérő anyagból, és a fertőzésveszély csökkentésére különféle bevonattal (pld. Ezüstion, antibiotikum) készül. Ennek ellenére a műerek gyakran fertőződnek el, s sokszor emiatt kerül sor homograft használatára.
A homograft alkalmazása külföldön sem elterjedt, mivel a logisztika és tárolás nagy figyelmet és sok munkát igényel. Itthon a donorok száma és az infrastruktúra korlátozzák a terjedést. „A hazai megkeresések 90%-át teljesítjük, az országon belül maximum 2-2,5 óra alatt el tudjuk juttatni a kívánt helyre a graftokat” – mondja dr. Garbaisz Dávid. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kezelésében működő érbank jelenleg a főváros környéki kórházait fedi le, de tervben van a hatósugár (donorok) növelése és technológiai fejlesztések is.
A transzplantáció során nemcsak szerveket, hanem egyéb szöveteket, ereket is eltávolítanak a donorokból – főként az alsó végtagból – melyeket konzerválás után mélyfagyasztó bankba helyeznek. Ezekből világszinten sincs sok: Magyarországon 1997 óta üzemel a SE Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika érbankja Nemes Attila kezdeményezése alapján, jelenleg Sótonyi Péter és Szeberin Zoltán vezetésével, mely itthon a legnagyobb, s az egyetlen, amely a teljes folyamatot (begyűjtés, konzerválás, kiválasztás, továbbítás) lefedi. Egyedi abból a szempontból is, hogy artériák mellett vénákat is begyűjt és transzplantál. Az egyetem érbankja éves szinten körülbelül 20-30 donortól gyűjt be graftot. Magyarországon évente 80-100 graft beültetésére kerül sor, ebbe valamennyi testtájék (hasi főverőér, csípőverőér, alsó végtagi verőerek szakaszai) beletartozik.
