A tinnitus okai, diagnózisa és kezelési lehetőségei

A fülzúgás idővel javulhat vagy akár el is múlhat, egyes esetekben azonban idővel súlyosbodhat. Ha a fülzúgás három hónapig vagy tovább tart, krónikusnak tekintjük.

A fülzúgás okai nem tisztázottak, de a legtöbb ember, akinek fülzúgása van, bizonyos fokú halláskárosodástól is szenved. A fülzúgás csak ritkán társul súlyos egészségügyi problémával, és általában nem elég súlyos ahhoz, hogy megzavarja a mindennapi életet. A betegek kisebb részének azonban befolyásolja hangulatát és alvási vagy koncentrációs képességét. Súlyos esetekben a fülzúgás manifeszt szorongáshoz vagy depresszióhoz vezethet.

Jelenleg nincs gyógymód a fülzúgásra, de vannak módok a tünetek csökkentésére. A terápiás lehetőségek közé tartoznak a hangterápiás eszközök (beleértve a hallókészüléket), a viselkedési terápiák és a gyógyszerek használata.

Mi okozza a tinnitust?

Az egyik vezető elmélet az, hogy a fülzúgás akkor jelentkezik, ha a belsőfül károsodása megváltoztatja az idegek által hordozott jelet a hallókéregben.

Más bizonyítékok arra utalnak, hogy a hallókéreg és más idegek közötti rendellenes kölcsönhatások szerepet játszhatnak a fülzúgásban. A hallókéreg kommunikál az agy más területeivel, például azokkal a régiókkal, amelyek a figyelmet és az érzelmeket szabályozzák, és kutatások igazolták, hogy néhány, fülzúgásban szenvedő embernél megváltoztak ezek az agyi régiók.

A tinnitus tünetei

A tinnitus tünetei személyenként jelentősen eltérhetnek. A beteg fantomhangokat hallhat, amiket lokalizálhat az egyik vagy mindkét fülére és a feje belseére. A fantomhang csöröghet, zümmöghet, ordíthat, fütyülhet, kattoghat, sziszeghet vagy visíthat. A hang lehet halk vagy hangos, és lehet alacsony vagy magas hangfekvésű. Lehet elmúló és visszatérő, vagy folyamatosan fennálló. Néha a fej, a nyak vagy a szem mozgatása, vagy a test bizonyos részeinek megérintése kiválthatja vagy fokozhatja a fülzúgás tüneteit, vagy átmenetileg megváltoztathatja az észlelt hang minőségét. Ezt nevezik szomatoszenzoros fülzúgásnak.

Bár a fülzúgás pontos okai nem teljesen ismertek, a következőkkel hozható kapcsolatba:

• Zajterhelés. Sokan fülzúgást tapasztalnak, miután munkahelyi környezetben, sporteseményen vagy koncerten hangos zajnak vannak kitéve.
• Halláskárosodás, amelyet olyan tényezők okozhatnak, mint az öregedés vagy a zajnak való hosszú idejű kitettség.
• A fülzúgás lehet bizonyos gyógyszerek szedésének mellékhatása, különösen, ha nagy dózisban szedik őket. A fülzúgással összefüggő gyógyszerek közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl. ibuprofen, naproxen és aszpirin), bizonyos antibiotikumok, daganatellenes gyógyszerek, malária elleni gyógyszerek és antidepresszánsok.
• Fülzsír vagy fülfertőzés. A fülcsatorna fülzsír vagy fülfertőzésből származó folyadék általi elzáródása fülzúgást válthat ki.
• Fej- vagy nyaksérülés. A fej vagy a nyak sérülése károsíthatja a fül szerkezetét, a halló- és egyensúlyérző ideget vagy az agy azon területeit, amelyek feldolgozzák a hangot, fülzúgást okozva.

A tinnitus kevésbé gyakori kockázati tényezői a következők:

• Ménière-betegség. A fülzúgás a Ménière-betegség tünete lehet, egy belsőfül-rendellenességé, amely egyensúlyproblémákat és halláskárosodást is okozhat.
• Állkapocs-ízületi problémák. Az állkapcsot a koponyával összekötő ízület közel van a fülhöz. Az állkapocs összeszorítása vagy a fogcsikorgatás károsíthatja a környező szöveteket, ami tinnitust okozhat vagy súlyosbíthatja azt.
• Tumorral kapcsolatos rendellenességek. A vestibularis schwannoma (akusztikus neurinoma) egy jóindulatú daganat az idegen, amely a belső fülből az agyba vezet. Az akusztikus neurinomák és más fej-, nyak- és agydaganatok tinnitust okozhatnak.
• Érrendszeri problémák. A magas vérnyomás, az érelmeszesedés vagy az erek rendellenességei, különösen, ha a belsőfülben vagy annak közelében vannak, megváltoztathatják a véráramlást és fülzúgást okozhatnak.
• Krónikus betegségek. A cukorbetegség, a migrén, a pajzsmirigybetegségek, az anaemia és bizonyos autoimmun rendellenességek, például a lupus és a sclerosis multiplex a fülzúgáshoz kapcsolható krónikus állapotok közé tartoznak.

A tinnitus diagnosztizálása

Az anamnézisfelvétel és fizikális vizsgálat utáni további eszközös vizsgálatok közé tartozik a tympanométerrel végzett vizsgálat, amely segítségével feltárhatóak és jellemezhetőek a közép- és belsőfül elváltozásai.

A tisztahang küszöb audiometria egy szubjektív hallásvizsgálati módszer, amelynek segítségével meghatározható a legkisebb intenzitású hang, amit már hall a páciens. A vizsgálat hangszigetelt helységben, úgynevezett csendes kamrában történik. A vizsgálat során a fül mögötti csontos területre helyezett eszközön át érkező rezgések, illetve a fülhallgatóban hallható tiszta hangok érzékeléséről a páciensnek visszajelzést kell adnia a vizsgálatot végző audiológus számára. A két fülön külön-külön határozzuk meg a légvezetéses és a csontvezetéses hallásküszöböt, melyről egy audiogram készül. Ennek segítségével pontos képet kaphatunk a halláscsökkenés mértékéről, típusáról, ezek alapján pedig a páciens általános hallásállapotáról.

A tinnitometria egy olyan speciális vizsgálat, amelyet kifejezetten a tinnitus vizsgálatára, annak jellemzőinek mérésére használnak. A tinnitométer különlegessége, hogy használatával sokkal szélesebb frekvenciasávban lehet vizsgálatot végezni, mint a hagyományos klinikai audiométerekkel. Ez azt jelenti, hogy a tinnitométer képes azokat a frekvenciákat is észlelni és mérni, amelyek a normál hallásvizsgálati eszközök határain kívül esnek. Emellett a tinnitométer egyedülálló módon képes több, párhuzamosan jelenlévő fülzúgás-frekvencia egyidejű feltérképezésére is.

Hogyan kezelhető a tinnitus?

Ha a fülzúgásnak szomatikus oka van, például fülzsír vagy állkapocsízületi problémák, az ok kezelése megszüntetheti vagy jelentősen csökkentheti a tüneteket. Sok betegnél ugyanakkor a tünetek hónapokig vagy akár évekig is fennállhatnak. A fülzúgás hatásának csökkentésére számos módszer létezik.

• Hangterápia. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a hangexpozíció visszafordíthatja a tinnitus hátterében álló neurológiai elváltozások egy részét, és segíthet a fülzúgás megszüntetésében. A hangterápiára többféle eszközt használnak:
  • A hanggenerátorokat általában pihenés vagy alvás elősegítésére használják.
  • A hallókészülékek jelentik az egyik fő kezelési lehetőséget az olyan fülzúgásban szenvedők számára, akik halláskárosodásban szenvednek. Erősítik a külső zajokat, miközben kevésbé észrevehetővé teszik a fülzúgást.
  • A fülbe illeszthető kombinált eszközök, mint például a hallókészülékek, egyetlen eszközben biztosítják a hangerősítést és a hanggenerálást.
  • Viselkedésterápia. A tanácsadás javíthatja a közérzetet azáltal, hogy segít csökkenteni a fülzúgás hatását.
    
    • A fülzúgással kapcsolatos oktatás csökkentheti a szorongást annak felismerésén keresztül, hogy az állapot a legtöbb esetben valószínűleg nem súlyos egészségi állapothoz kapcsolódik. A tanácsadáson keresztül a beteg megtanulhatja azokat a technikákat és stratégiákat, amelyek segítségével elkerülheti a tünetek súlyosbodását.
    • A kognitív viselkedésterápia segítségével azonosíthatóak a szorongást okozó negatív gondolatok, lehetővé teszi, hogy megváltoztassa a negatív gondolatokra adott válaszát, és hogy a pozitív változásokra összpontosítson, hogy csökkentse a fülzúgás hatását. Tanulmányok kimutatták, hogy ez a fajta terápia segíthet a betegek életminőségének javításában.
• Gyógyszeres terápia. Nincsenek kifejezetten a fülzúgás kezelésére szolgáló gyógyszerek, de antidepresszánsok vagy szorongás elleni gyógyszerek alkalmazása előnyös lehet a hangulat javítása vagy az alvás elősegítése érdekében. Míg bizonyos vitaminokat, gyógynövénykivonatokat és étrend-kiegészítőket általában az állapot gyógymódjaként reklámoznak, ezek egyike sem bizonyult hatékonynak. (Magyarországon a vinpocetin hatóanyagú készítmények javallatai között szerepel a tinnitus.)

Folyamatban lévő kutatások

A kutatások célja a fülzúgás okainak jobb megértése és új kezelési stratégiák kifejlesztése. Számos kutatás vizsgálja például az agy mágneses vagy elektromos stimulációjának potenciális előnyeit.

• Elektromos stimuláció. A cochleáris implantátumokról kimutatták, hogy mérséklik a fülzúgást, amellett, hogy helyreállítják a funkcionális hallást azoknál, akik súlyos halláskárosodásban szenvednek, de nem alkalmasak a fülzúgásban szenvedők többségénél, akiknek megfelelő akusztikus hallásuk van. A kutatók nem invazív elektromos stimulációt használnak a belső fül egyes részein a fülzúgás csökkentésére, az akusztikus hallás károsítása nélkül.
• Bimodális stimuláció. Az akusztikus stimuláció kombinálható más típusú elektromos stimulációval a nyelven, a fej vagy a nyak területén, vagy a vagus idegen, a tinnitus hosszabb távú enyhítés céljából.
• Ismétlődő transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS). Ebben a fájdalommentes, nem invazív eljárásban rövid mágneses impulzusokat juttatnak az agyba egy elektromágneses tekercs segítségével. Az rTMS előzetes vizsgálatai vegyes eredményeket hoztak, ezért a kutatók most tanulmányozzák a tekercs ideális elhelyezését és az alkalmazások gyakoriságát.
• Mély agyi stimuláció (DBS). Ezt az eljárást általában bizonyos típusú mozgászavarok vagy neuropszichiátriai állapotok kezelésére használják. Néhány DBS-sel kezelt ember úgy találta, hogy az eljárás váratlanul csökkentette a fülzúgás tüneteit. Az rTMS-től eltérően a DBS invazív, és szükséges hozzá az elektródák mélyen az agyba történő beültetése. Bár a DBS tinnitus kezelésére történő alkalmazásának korai eredményei biztatóak, további kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy az eljárás indokolt-e a tinnitus önmagában történő kezelésére.
• Gyógyszerek. Bár jelenleg nincsenek az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala által jóváhagyott gyógyszerek a fülzúgás kezelésére, a kutatók számos lehetőséget tesztelnek.
  
  • A kutatók azonosítottak egy olyan gyógyszert, amely csökkenti a tinnitust egerekben, és azon dolgoznak, hogy olyan második generációs verziókat fejlesszenek ki, amelyek egy nap hatékonynak bizonyulhatnak az emberekben.
  • A kutatók azt is vizsgálják, hogy a fülzúgás hogyan függ össze a központi hallóidegek hiperaktivitásával a cochlea károsodása után. A tudósok azon dolgoznak, hogy meghatározzák a megnövekedett aktivitást okozó sejtmechanizmusokat, és azonosítsák azokat a gyógyszereket, amelyek enyhíthetik a fülzúgás tüneteit.
• Genetikai hajlamosító tényezők eliminálása. A fülzúgás és a halláskárosodás sok idős embert érint. A tudósok vizsgálják a fülzúgásban és az életkorral összefüggő halláskárosodásban szenvedő emberek átfogó genetikai adatbázisát, hogy azonosítsák mindkét állapot genetikai kockázati tényezőit. Az életkorral összefüggő halláskárosodással és fülzúgással járó genetikai asszociációk meghatározása széles körű hatást gyakorolhat a kockázat előrejelzésére, a megelőzésre, a szűrésre és a kezelésre.
• Személyre szabott kezelés. A fülzúgás tünetei változatosak, a különböző emberek különböző hangokat hallanak különböző mintákban. A fülzúgásban szenvedő embereken végzett agyi képalkotó vizsgálatok eredményei is jelentősen eltérnek személyenként. A vizsgálati résztvevőktől gyűjtött adatok és az agyi képalkotási adatok felhasználásával a tudósok célja, hogy jellemezzék az állapot számos formáját, leírják a különböző fülzúgásprofilokat és azonosítsák a leghatékonyabb kezelési megközelítéseket.

A szöveget lektorálta: Dr. Lovász Kolos