Medicina 2.0
"Egyik utasunk orvosi beavatkozásra szorul! Ha van a fedélzeten orvos, kérem jelezze" – így a repülőgép kapitánya. A hívásra jelentkező orvost azonnal átviszik a mellkasi fájdalomtól szenvedő beteghez. Az orvos gyorsan előveszi okostelefonját, de nem hívás kezdeményezése céljából. A beteg ujjait a telefon szenzoraira helyezve az iPhone megméri a pulzust, és valós idejű EKG-t rajzol a telefon képernyőjére: jellemző infarktus-eltérésekkel. A gép rövidesen landol, hogy a beteg mielőbb kórházba kerülhessen. Sci-fi történet? Egyáltalán nem, történetünk hőse a fenti könyv szerzője, Dr. Eric Topol intervencionális kardiológus, a Scripps Translational Science Institute igazgatója.
Az orvostudomány kreatív lerombolása címet viselő kötetben Topol úgy véli, hogy a digitális forradalom alapjaiban fogja megrengetni a hagyományos, gyakorló orvoslást, orvostudományt. Víziójában azt látja, hogy a genomika – főként a farmakogenomika, az okostelefonok, bioszenzorok és egyéb technológiák segítségével már a közeljövőben gyökeres változás várható. A legfőbb változás azonban az lesz, hogy a terápia elmozdul a populációs terápia modellje felől az egyénre szabott kezelések felé.
Topol szerint a genomika hatható segítség a gyógyszerek tesztelésére (ui, hogy adott beteg alkalmas-e adott kezelésre), a gyógyszeradásra, a terápia egyedivé tételére, ahol a beteg egyéni jellemzői alapján tervezhető a gyógyszeres kezelési rezsim.
Ebben a szcenárióban fontos elem a genomszekvenciálás olcsóbbá válása, míg korábban, mondjuk 10 éve még 1 milliárd (!) USD volt egy szekvencia elkészítése, ma már kevesebb, mint 1000 dollár körüli a költség. Topol ezt a momentumot igen fontosnak tartja, hiszen az egyedi genom-szekvenciálással sok problémához közelebb juthatunk. Példáként említi az agresszív prosztatarák magas kockázatával bíró betegeket, vagy a valóban statin-kezelésre szorulóakat, illetve azokat, akik ritka, de súlyos mellékhatásokat mutatnak, vagy pl. azokat akik nem képesek a clopidogrel metabolizmusára, így nem képződik bennük aktív metabolit.
Felvázol egy másik jövőképet is, ahol nanotech szenzorok azonosítják a hibás érfali sejteket, és az okostelefon (időben) figyelmezteti az illetőt, hogy keressen gyorsan orvosi ellátást, mielőtt szívrohamba torkollik az eset…
A topoli víziók sok gyakorlati példát is leírnak arra vonatkozóan hogyan tudja a beteg saját magát monitorozni digitális technikák segítségével. Az orvos az okostelefonon át távoli elérést tud megvalósítani, pl. a szonogram szenzoron át "meghallható módon" értesül a billentyűelégtelenségről, amit egyébként csak költséges kórházi képalkotó eljárásokkal lehet megfigyelni jelenleg. Elképzelhető az okostelefon mammográfiás alkalmazása is hasonló módon.
Egészen meglepő lehetőségek adottak. Ma már senki nem csodálkozik néhány vitális jel, vagy épp a vércukorszint okostelefonos meghatározhatóságán, de vannak érdekesebb alkalmazások is.
Egy (amerikai) alvási apnoe-s beteg állkapocs relocatios kezelést kapott. Topol könyvéből értesült arról, hogy ma már van olyan alkalmazás, melynek segítségével követhető az alvásmintázat okostelefonon. A görbe kirajzolja, mikor volt REM-alvási fázis, mélyalvás fázisa, és ki is számítja, a mennyiségi jellegű alvási score értéket…
Topol úgy vélekedik, hogy a gyors technológiai fejlődés, és a felhasználók számának növekedése – a kritikus tömeg elérése – átalakítja az orvoslást, még a konzervatív szemlélet ellenére is a digitális medicina irányába. Kérdés hogy a biztosítók és egészségügyi döntéshozók mindehhez hogyan viszonyulnak. Topol érvei megfontolandóak, és meggyőzőek is sok tekintetben. Egy bizonyos: sok orvos és beteg fogja elolvasni ezt a könyvet!
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2812%2960748-X/fulltext?elsca1=ETOC-LANCET&elsca2=email&elsca3=
Szponzorált tartalom