Major depresszióban szenvedő betegek által tapasztalt és várt diszkrimináció

A depresszió a harmadik legtöbb terhet okozó betegség a világban. Jelen vizsgálat során felnőtt, major depresszióban szenvedő betegek által tapasztalt és várt diszkrimináció természetét és súlyosságát vizsgálták világszerte. Ezen kívül vizsgálták, hogy a tapasztalt hátrányos megkülönböztetés összefüggésben áll-e a beteg előéletével, az egészségügyi ellátás színvonalával, és a diagnózis közzétételével, a várt diszkrimináció összefüggésbe hozható ez utóbbival, és a beteg diszkriminációval kapcsolatos előzetes tapasztalataival.

Módszerek

A keresztmetszeti vizsgálat során major depresszióval diagnosztizált betegeket kérdeztek 35 országból 39 helyen világszerte a Discrimination and Stigma Scale (12-es verzió, DISC-12) alapján. A vizsgálatba bevonás további feltétele volt, hogy az illető értse és beszélje az adott ország nyelvét, valamint a 18 év feletti élekor. A mért DISC-12 pontszámok a tapasztalt és a várt diszkriminációt értékelték. Az adatok kiértékelésekor multivariábilis regressziós analízist alkalmaztak.

Eredmények

A DISC-12 kérdőívet 1082 depressziós beteg töltötte ki. Közülük 855 (79%) jelentette, hogy diszkrimináció érte az élet legalább egy területén. 405 (37%) résztvevő lemondott a közeli emberi kapcsolatok kezdeményezéséről, 271 (25%) a munkában és 218 (20%) az oktatás, továbbképzés területén nem mert kezdeményezni. A tapasztalt diszkrimináció erőteljesebbnek mutatkozott a következő tényezőkkel összefüggésben: súlyos depressziós epizódok (negatív binomiális regressziós koefficiens 0,20 [95% CI 0,09-0,32], p=0,001); legalább egy pszichiátriai osztályra történt kórházi felvétel (0,29 [0,15-0,42], p=0,001); a beteg családi állapota (özvegy, különélés, elvált) 0,10 [0,01-0,19], p=0,032; kifizetetlen munkavállaló 0,34 [0,09-0,60], p=0,007; álláskereső 0,26 [0,09-0,43], p=0,002; és munkanélküli 0,22 [0,03-0,41], p=0,022). Szintén nagyobb mértékű diszkriminációt tapasztaltak akik kevésbé akarták nyilvánosságra hozni a betegségüket (átlag diszkriminációs pontszám (4,18 [SD 3,68] az eltitkolt depresszióra vs 2,25 [2,65] a beismert depresszióra; p<0,0001). A várt diszkrimináció nem hozható feltétlen összefüggésbe a tapasztalt hátrányos megkülönböztetéssel, mert 147-en (47%) a 316 résztvevőből aki a munkakeresésben vagy annak megtartásában diszkriminációra számított és 160 (45%) a 353-ből az intim kapcsolatukban várták ugyanezt, nem tapasztaltak diszkriminációt.

Megbeszélés

A depresszióval járó diszkrimináció gátat emel a társadalmi beilleszkedés és a sikeres munkaerőpiaci szereplés elé. A betegség eltitkolása tovább hátráltatja a szakszerű segítség és a hatékony kezelés elérésének lehetőségét. Az eredmények alapján szükségesek olyan intézkedések, melyekkel megelőzhető a depressziós betegek megbélyegzése, vagy ha ez elkerülhetetlen, a vele járó hatások enyhítése.

Támogató: European Commission, Directorate General for Health and Consumers, Public Health Executive Agency.