Megnő a vérrögképződés kockázata a koronavírus-fertőzés utáni hat hónapban

A koronavírus okozta védőoltás után is előfordulhat vérrögképződés, de kockázata ekkor jelentősen kisebb egy nagyszabású brit tanulmány alapján. Azoknál az embereknél, akiknél kialakult a SARS-CoV-2 okozta Covid-19, nagyobb valószínűséggel léphet fel vérrög, különösen a kórházi kezelésre szoruló súlyos betegek esetében.  A tudósok azt akarták kideríteni, a kockázat mikor áll vissza a normális szintre, valamint azt is, hogy a vérrögképződés veszélye különböző volt-e a járvány egyes hullámai idején, írta a BBC hírportálja.

A kutatók több mint egymillió Covid-19-es páciens egészségügyi adatait követték nyomon 2020 februárja és 2021 májusa között Svédországban. Magasabb vérrögkockázatot tapasztaltak a fertőzés után három hónapig a combban és a vádliban futó erekben (mélyvénás trombózis). A tüdőben akár hat hónapig nagyobb eséllyel képződtek vérrögök (tüdőembólia). A belső vérzés (köztük a stroke) kockázata két hónapon át emelkedett az átlagos fölé. Összehasonlítva a Covid-19 utáni kockázatot a normálissal a tudósok azt találták, hogy minden 10 ezer Covid-páciensből négynél, a nem fertőzöttek közül 10 ezerből egynél alakult ki mélyvénás trombózis. Tüdőembólia 10 ezer Covid-páciens közül 17-nél, a nem fertőzötteknél 10 ezer ember közül egynél kevesebb esetében alakult ki.

A British Medical Journal (BMJ) című szaklap friss számában közzétett tanulmány azt is megállapította, hogy a vérrögképződés kockázata a járvány első hulláma alatt magasabb volt, mint a későbbiek idején, valószínűleg azért, mert a pandémia során javultak a gyógymódok, a második hullámban pedig elkezdődött az idősebbek vakcinációja. A tüdőembólia kockázata nagyon súlyos Covid-19 után 290-szer, enyhe lefolyású Covid-19 után hétszer volt nagyobb a normálisnál. A belső vérzés esélye enyhe Covid-19 után nem emelkedett. "A be nem oltottak számára ez jó ok a vakcina felvételére, a vérrögképződés kockázata sokkal nagyobb a betegség, mint a vakcina után", mondta Anne-Marie Fors Connolly, a svéd Umeai Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.