Intenzív vérnyomáscsökkentés hatása a kardiovaszkuláris és renális kimenetelre
Az újabb hypertóniás irányelvek szerint megváltoztak a magas kockázatú betegek (kardiovaszkuláris betegségben, vesebetegségben vagy diabéteszben szenvedők) vérnyomáscsökkentésére vonatkozó korábbi ajánlások. Ez az irányváltás jelzi azt a bizonytalanságot, ami az intenzív vérnyomáscsökkentő stratégiák súlyos kardiovaszkuláris vagy renális beavatkozások során jelentős kockázatmérséklés érdekében való alkalmazását övezi.
Ausztrál kutatók az intenzív vérnyomáscsökkentő stratégiák hatásosságának és biztonságosságának értékelését tűzték ki célul.
Módszerek
A szisztematikus áttekintésbe és metaanalízisbe azokat az 1950 és 2015 közötti randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokat vonták be, amelyeknék legalább 6 hónap volt az utánkövetés ideje, és intenzív és kevésbé intenzív vérnyomáscsökkentő kezelésben részesülő betegeket hasonlítottak össze eltérő vérnyomás-célérték vagy kiindulástól mért vérnyomás-változás mellett. A kutatók a vérnyomáscsökkentés által a major kardiovaszkuláris események (moycardiális infarctus, stroke, szívelégtelenség) relatív kockázatára gyakorolt hatás, illetve a nem érrendszeri és bármely okból eredő halálozás, végstádiumú veseelégtelenség, valamint diabeteses betegeknél albuminuria és a retinopathia progressziójának metaanalízisét végezték el.
Eredmények
A kutatók 19 vizsgálatot azonosítottak, összesen 44 989 résztvevővel, akiknél 2496 esetben jegyeztek fel major kardiovaszkuláris eseményt az átlagosan 3,8 év hosszúságú utánkövetés során. A metaanalízis azt igazolta, hogy az intenzívebb vérnyomáscsökkentő kezelésben részt vevő betegek átlagos vérnyomása 133/76 Hgmm volt, összehasonlítva a kevésbé intenzív kezelésben mért 140/81 HGmm értékkel. Az intenzív vérnyomáscsökkentő kezelés relatív kockázatcsökkenést eredményezett (major kardiovaszkuláris eseményekre vonatkozóan 14%, mycardiális infarctusban 13%, stroke esetén 22%, albuminuriában 10%, retinopathia progressziójában 19%). Ugyanakkor az intenzívebb kezelésnek nem volt egyértelmű hatása a szívelégtelenségre (15%), kardiovaszkuláris eredetű halálozásra (9%), az összmortalitásra (9) vagy a végstádiumú veseelégtelenségre (10%).
A major kardiovaszkuláris események gyakoriságának csökkenése konzisztens volt minden betegcsoportban, és a további vérnyomáscsökkentés egyértelmű előnyökkel járt még a 140 Hgmm-nél alacsonyabb systolés vérnyomású betegeknél is. Az abszolút előnyök azokban a klinikai vizsgálatokban voltak a legjelentősebbek, amelyekben minden betegnél érrendszeri betegség, vesebetegség vagy diabetes állt fenn. A vérnyomáscsökkentéssel összefüggő súlyos nemkívánatos eseményről csak 6 vizsgálatban számoltak be, az előfordulási arány 1,2% volt évente az intenzív vérnyomáscsökkentő kezelésben részesülő alanyoknál, szemben a kevésbé intenzív kezelésben részesülő csoportban tapasztalt 0,9%-kal. A súlyos hypotensio gyakoribb volt az intenzívebb kezelési rend mellett (RR = 2,68), de az abszolút csökkenés értéke alacsony volt (0,3% a 0,1%-kal szemben az utánkövetés során).
Következtetések
Az intenzív vérnyomáscsökkentő kezelés nagyobb érrendszeri védelmet biztosított, mint a standard kezelési rendek. Magas kockázatú betegekben az intenzív vérnyomáscsökkentés további előnyökkel jár.
Lancet
