Glukózszint csökkentési stratégiák és a cardiovascularis kimenetel 2-es típusú diabetesben
Egyes glukózszint-csökkentő gyógyszerek vagy egyéb kezelési stratégiák negatív módon befolyásolhatják a cardiovascularis kimenetelt. A vizsgálat célkitűzés volt kimutatni, melyek ezek a gyógyszerek, terápiás stratégiák, amelyek 2-es típusú diabetes (T2DM) fennállása, vagy kockázata esetén növelik a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.
Emellett meg kívánták határozni, hogy mely kockázat hozható kapcsolatba a glikémiás különbségekkel, illetőleg a testsúlykontrollal.
Módszerek
Metaanalízis: az Ovid Medline, a Cochrane Library, és kongresszusi kivonatok alapján (2015 februárig bezárólag). A beválasztási kritériumok: nagyméretű, randomizált, kontrollált vizsgálatok, ahol glukózszint-csökkentő gyógyszerek és/vagy stratégiák szerepeltek, és a cardiovascularis kimenetelt kívánták értékelni. Elsődleges végpont: az incidens szívelégtelenség. Az összesített RR értékeket a random-effects model segítségével elemezték.
Eredmények
14 vizsgálat került beválasztásra, átlagos tartamuk 4,3 év volt, összesen 95 502 betegre vonatkoztak, akik között 3907 esetben (4%) alakult ki szívelégtelenség. Glukózszint-csökkentő gyógyszeres kezelés vagy egyéb terápiás stratégia 0,50% (SD 0,33) csökkenést eredményezett a HbA1c értékben, valamint 1,7 kg súlynövekedést. összességében, a gyógyszeres vagy egyéb kezelés a standard terápiához képest emelte a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát (RR 1,14, 95% CI 1,01–1,30; p=0,041). E hatás nagysága függött a glukózszint csökkentés metodikájától is. (interakciós p = 0,00021). A gyógyszercsoportok között a kockázat a legmagasabb a peroxiszóma-proliferátor-aktivált receptor agonisták esetén áltt fenn (RR 1,42, 95% CI 1,15–1,76; hat vizsgálat), közepes szintű volt a DPP-4 gátlók esetén (1,25, 1,08–1,45; két vizsgálat), és nem volt hatással insulin glargine esetén (0,90, 0,77–1,05; egy vizsgálat).
A targetált intenzív glikémiás kontroll stratégiák (RR 1,00, 95% CI 0,88–1,13; négy vizsgálat) és az intenzív súlycsökkentés (0,80, 95% CI 0,62–1,04; egy vizsgálat) nem állt összefüggésben a szívelégtelenség kialakulásával. A meta-regressziós analízis szerint minden egyes ttkg növekedés, amely összefüggésben állt a glukózszint csökkentésével 7,1% (95% CI 1,0–13,6) relatív növekedést okozott a szívelégtelenség kockázatában - szemben a standard kezeléssel (p=0,022).
Következtetés
A standard terápiához képest, egyes glukózszint csökkentő gyógyszerek vagy egyéb terápiák alkalmazása növelheti a szívelégtelenség kockázatát. A kockázat nagyságrendje függ az alkalmazott metodikától, és az esetleges testsúlynövekedéstől is.
