A klímaváltozás miatt új járványok és kórokozók jelenhetnek meg

Ezzel a megnyitóval kezdte az MTA Ökológiai Kutatóközpont 2019. augusztus 26-án a „Szúnyogok, kullancsok és új betegségek: workshop korunk biológiai veszélyeiről” címmel fémjelzett szakmai napot Dr. Garamszegi László Zsolt, az esemény tudományos főszervezője, a MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója. A valóságban a helyzet azonban sokkal összetettebb, és nem lehet minden kórokozóra és az őket terjesztő ízeltlábúra ugyanazokat a szabályokat kiterjeszteni; gyakorlatilag az „ördög a részletekben rejlik".

A rendezvényre 16 előadást terveztek a szervezők, amelyek megtartására 8 hazai kutatóműhely nemzetközileg elismert hazai képviselőit kérték fel, miközben az adott keretek között természetesen nem tudtak minden érintettet meghívni. Az előadások három fő témakörbe rendeződtek: a szúnyogokkal, kullancsokkal és az általuk terjesztett betegségekkel kapcsolatos aktuális kérdéseket ökológiai, virológiai, állatorvosi és evolúcióbiológiai szempontok szerint vizsgálták a jelenlévők.

A szúnyogos blokkban beszámolókat hallhattak a résztvevők a hazai csípőszúnyogfauna állományfelmérésének eredményiről rávilágítva a fajösszetételben és egyedsűrűségben megmutatkozó hosszú- és rövidtávú trendekre. Az utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy az elmúlt évtizedben három új, Ázsiából származó, inváziós faj telepedett meg hazánkban. Az előadásokban fontos részletek hangzottak el az inváziós szúnyogokat célzó vizsgálatokról, amelyek kitérnek a fajok fenológiájára, terjedési dinamikájára, viselkedésére, valamint az általuk hordozott kórokozók azonosítására. A prezentációk módszertani kérdéseket is érintettek, felvetve a tenyészőhely-térképezés és a gyors, de megbízható faunisztikai monitorozás szükségességét, amelyekben sokat segíthet az innovatív technológia és a lakossággal történő hatékony kommunikáció egyaránt. Szó esett a szúnyogirtás ökológiai hátteréről, több előadó rámutatott a nagymértékben alkalmazott kémiai irtás környezetkárosító hatásaira, az ökoszisztéma szolgáltatásokat fenyegető veszélyekre, és a biológiai irtás előtérbe helyezésének fontosságára.

A kullancsokkal foglalkozó részben elsősorban a kullancsfauna állományában és az általuk hordozott kórokozók fajösszetételében megmutatkozó változásokra fókuszáltak az előadók. Hallhattunk példákat arra, hogy miként kerülhet be új kullancsfaj Magyarországra, és ezek megjelenésével és esetleges megtelepedésével milyen járványügyi veszélyeknek lehetünk kitéve. Hazánkban két inváziós kullancsfajjal kell számolnunk, amelyeknek monitorozása és kórokozókkal való fertőzőttségének megállapítása sürgető feladat. Az újabb taxonómiai vizsgálatok alapján bizonyítható egyes kórokozók új gazdafajban történő előfordulása hazánkban. Felmerült a kullancsok nagyvárosokban történő mintázásának fontossága, mert ezeken az élőhelyeken az emberek, kullancsok és azok városi gazdaállatai (énekesmadarak, sünök, rágcsálók) egymáshoz közel élnek, ami specifikus ökológiai kapcsolatokat és járványügyi helyzetet generálhat. A kullancsállomány kontrollálásával kapcsolatban kiemelendő, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben, a növényzet permetezésével kullancsot irtani jelenleg illegális. Ezért védekezési stratégiának a többlépcsős egyéni módszerek alkalmazása javasolható (zárt ruházat viselete, kullancs azonnali eltávolítása, kullancsencephalitis elleni védőoltás).

Az új betegségeket tárgyaló előadássorozat a legfenyegetőbb kórokozókat vette górcső alá. A Krími-kongói vérzéses lázat egy kullancsok által terjesztett vírus okozza, de hazai előfordulása még nem volt bizonyított. Több rágcsáló fajból származó minta modern molekuláris módszerekkel történő elemzése viszont arra utal, hogy a kórokozó endemikus fókuszai jelen lehetnek az országban. A Nyugat-nílusi lázas esetek ugrásszerű növekedése az elmúlt pár évben egy aktuális közegészségügyi probléma, így elengedhetetlen a kórókozó folyamatos virológiai vizsgálata. Az idevonatkozó kutatások arra utalnak, hogy egyszerre többféle Nyugat-nílusi törzs van jelen régiónkban, és ezen variánsok különböző mértékű jelenléte okozhat fellángolás-szerű járványokat különböző években. Az Usutu vírust 2005 óta ismerjük hazai madarakból, 2018-ban már magyarországi emberi fertőzést is detektáltak. Ebben az esetben járványról még nem beszélhetünk, de a megelőzés érdekében a vírus terjedését követő komplex monitoring rendszer kialakítására és a járványok mozgatórugóinak megismerését szolgáló ökológiai, járványtani és virológiai kutatásokra nagy szükség lesz a jövőben. A maláriát ugyan 1959-ben sikerült kiirtani Magyarországról, de a klímaváltozás és fokozódó globalizáció tükrében újból felmerül a malária-veszély kérdése. Az epidemológiai adatok arra mutatnak, hogy itthon egy újabb maláriajárvány megjelenésére igen kicsi az esély, de más európai országban kialakulhatnak olyan időjárási, higiéniás és demográfiai viszonyok, amelyek lokálisan nagyobb rizikót eredményezhetnek. A bőr- és szívférgességet okozó Dirofilaria fonálférgek csípőszúnyogokkal történő terjedése köz- és állategészségügyi problémát is okoz. Az előbbi faj 1998 óta van jelen a hazai kutyaállományban, ma az egyedek 20 százaléka érintett, sőt a kórokozó a 2000-től emberben is jelen van. Az utóbbi fajt 2007-ben detektálták Magyarországon. Az általa okozott szívférgesség gyógykezelése számos nehézséggel jár, és nemcsak a kutyákat, de más háziállatokat is veszélyeztet. Összességében a különböző kórokozóktól származó adatok arra utalnak, hogy a járványtani helyzet igen összetett és az új betegségek kialakulásának lehetősége minden esetben más tényezőktől függ. Néha azt tapasztaljuk, hogy a vektorfajok terjedésével nem jelennek meg az általuk potenciálisan terjesztett új kórokozók, máskor viszont az új vektorfajok nélkül, a nálunk őshonos vérszívók kezdenek el új kórokozókat terjeszetni. Ezért elengedhetetlen, hogy minden helyzetet külön és megfelelő részletességgel kezeljünk.