Aktualizált ajánlás az SGLT2-gátlók mellékhatásaival kapcsolatban

Az esetek közel fele a kezelés első 2 hónapjában jelentkezett. Az esetek egyharmada 1-es típusú diabeteses betegeket érintett, indikáción túli gyógyszerrendelés és alkalmazás következtében. Néhány esetben a ketoacidosis megjelenését közvetlenül megelőzően vagy azzal egy időben a betegeknél dehydratiót, csökkent táplálékbevitelt, fogyást, fertőzést, műtéti beavatkozást, hányást, az inzulinadag csökkenését vagy nem megfelelően kontrollált diabetest figyeltek meg. Számos esetben atípusos, mérsékelten megemelkedett glükóz értéket vagy 14 mmol/l (250 mg/dl) alatti glükóz szinteket jelentettek, ugyanakkor hypoglykaemia csak egy esetben fordult elő. Röviddel az SGLT2-gátló kezelés megszakítása után is előfordultak ketoacidosisos esetek.

Az SGLT2-gátló kezelést kísérő diabeteses ketoacidosis hátterében álló mechanizmus még nem tisztázott. A diabeteses ketoacidosis általában akkor alakul ki, amikor túl alacsony az inzulinszint. A diabeteses ketoacidosis leggyakrabban az 1-es típusú diabeteses betegeknél jelentkezik, és általában magas vércukorszinttel (>14 mmol/l) társul. Azonban számos, fent említett esetben a vércukorszint csak kismértékben emelkedett, ellentétben a diabeteses ketoacidosis tipikus eseteivel. 

A kései diagnózis elkerülése és a megfelelő betegellátás biztosítása érdekében a ketacidosist is vizsgálni kell, ha a metabolikus acidosis tünetei jelentkeznek az SGLT2-gátló kezelésben részesülő betegeknél. Ha a ketoacidosis gyanúja felmerül, az SGLT2-gátló kezelést fel kell függeszteni. Ha ketoacidosis bizonyított, megfelelő intézkedéseket kell tenni a ketoacidosis korrekciójára és a vércukorszintet is monitorozni szükséges. Az Európai Gyógyszerügynökség tovább vizsgálja a diabeteses ketoacidosis kockázatát az SGLT2-gátlókkal történő kezelés során.