CME, azaz orvostovábbképzés: miért érezzük, hogy egyre nehezebb?
Az orvosokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, gyorsan változik az egészségügyi „környezet”, állandóan szintben kell maradni a megújuló tudásanyaggal , és optimális módon folytatni a gyógyítás gyakorlatát. A klinikus egyre inkább úgy érzi, hogy „időprésbe” kerül: helyesen kell egyensúlyozzon szakmai és magánéleti síkon, közben pedig kellő időt fordítania saját továbbképzésére. Az orvos magas színvonalú, szponzorfüggetlen, szektorsemleges tudásra vágyik, és eleget kell tegyen az állami, egészségügyi hatósági, akkreditációs stb. certifikációs követelményeknek.
A CME (continuing medical education) döntő szerepet játszik az orvosok professzionális fejlődésében, posztgraduális képzésében. A CME jelentős mértékben megváltoztatja az orvosi attitűdöt, tudást, technikai készségeket. Az új oktatási forma hatással lehet a betegségek klinikai kimenetelére is, csak az egész helyzet komplexitása miatt ezt nehezebb átlátni.
Az amerikai rendszerben az ACCME (Accreditation Council for Continuing Medical Education) mint akkreditáló szervezet 15 év alatt sokat változott, fejlődött. Bár a képzés egyre inkább a gyakorlati klinikai problémákra összpontosít, és arra, hogy a klinikai kimenetel mérhető legyen, a fejlődés egy jelentős része a „tanuló” orvos számára nem látható. Sokan úgy vélik a CME előadások sorozata, és tudástár, nem látják át, hogy a lényeg az orvosi teljesítmény, a „skill” növelése, és a betegségek klinikai kimenetelének -, azaz a beteg életminőségének javítása.
Mindezen fejlődés ellenére az orvosok sok esetben frusztrációt éreznek a CME változásai kapcsán. Az akkreditált tanfolyamoknak jóval rugalmasabbnak kell lenniük, a klinikai gyakorlat kikövetelte kérdésekben, és a népegészségügyi problémák terén egyaránt. A CME gyors és hiteles választ kell adjon a gyakorló orvos tudásában mutatkozó hiányokra, értékes elemeket a minőség javítására. A CME oktatók számára pedig fontos, hogy éljenek a modern oktatástechnológiai lehetőségekkel, a hallgatók számára a tananyag legyen adaptálható, ismételhető, és perszonalizált.
Az amerikai példánál maradva, évente mintegy 1 millió órát jelent az orvostovábbképzés, amelyet az akkreditált szervezetek folytatnak. Egyes oktatási formákra jellemző pl. a problémamegoldó esetleírások gyakorlata, a kiscsoportos megbeszélések. Itt egymástól lehet tanulni. Sok esetben hasznos az online oktatás, az önértékeléssel együtt, de hasznosak a webinar típusú aktivitások is. Optimális lehet mindezek kombinációja. Ennyi lehetőség közepette a klinikus felelőssége, milyen formákat választ, és lehetőleg nem/csak a konvenciók szerint dönt… Aktív módon tanul, elvégzi a teszteket. Az akkreditáló szervezetek azokkal a kollégákkal elégedettek, akik mindezt pontosan le is jelentik számukra.
Folytatás az eredeti cikkben:
http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=2398245
Szponzorált tartalom
