130 éve született a vérszegénység gyógymódjának felfedezője

Százharminc éve, 1892. február 6-án született William Parry Murphy Nobel-díjas amerikai orvos, a vérszegénység gyógymódjának felfedezője - emlékezett meg róla az origo.hu. 1923-tól rövid ideig orvosként praktizált, majd kutatásokkal, a cukorbetegséggel és a vér kóros állapotaival, elsősorban a vérszegénységgel kezdett el foglalkozni.

Az anémia néven is ismert betegségben szenvedők vörösvérsejtjeinek száma súlyos esetben akár a normális érték egytizede alá is süllyedhet, éppen e drámai megfogyatkozás miatt emlegették csak "vészes"-ként a kórt a 19. században Magyarországon. A vörösvérsejtek felszínén elhelyezkedő hemoglobin szállítja az oxigént a vérben, hiányában fáradtság, szédülés, gyengeség, szapora szívverés és fájdalom jelentkezhet, a betegség régen halálhoz is vezethetett.

Murphy korában a vérszegénységet klinikai megfigyelésekre támaszkodva a hiányos táplálkozás következményének, hiánybetegségnek tekintették, ezért gyógyítását olyan biológiai eredetű anyagtól várták, amely a szervezet vérképző rendszerét serkenti. Murphy egyik kollégája, George Whipple kutyák vércsapolással előidézett mesterséges anémiáját vizsgálva fedezte fel az állatoknak adagolt nyers, hőkezeletlen máj gyors vérregeneráló hatását.A Harvard Egyetem hematológiai osztályán George Minot a gyermekkori leukémiát kísérő súlyos anémia kezelésének lehetőségeit kutatva alkalmazta a Whipple által javasolt májterápiát is, de az hatástalannak bizonyult, ugyanakkor azt sikerült igazolnia, hogy a gyermekkori leukémiának az anémia nem az elsődleges tényezője. Maga Murphy a vészes vérszegénység gyógyítása érdekében májkivonatot adott be a betegeknek intramuszkulárisan - izmon keresztül -, és eljárásával bíztató eredményeket ért el.Kutatásaik egy ponton összeértek, s a két tudós a májterápia hatékonyságát a felnőttkori anémia kezelésében kezdte el tanulmányozni. Naponta 120-240 gramm máj és 120 gramm hús fogyasztását írták elő negyvenöt beteg számára. A páciensek vérképe a kezelést követő tíz napon belül rendeződött, a fiatal vörösvérsejtek (reticulocyták) gyakorisága átlagosan 1 százalékról 8 százalékra emelkedett. Sikeres vizsgálati eredményeikről 1926. május 4-én számoltak be az Amerikai Orvosszövetség bostoni konferenciáján. Ezt követően Whipple társaságában kidolgozták az anémia pontos gyógymódját, a páciens étrendjét nyers májjal egészítve ki. Ezt később injekcióval adagolható májkivonatra cserélték, melynek klinikai alkalmazása egészen 1950-ig tartott.