Mellékhatásokkal kapcsolatos új kutatási eredmények

A terhesség alatti paracetamolszedés károsíthatja a lánygyermekek fertilitását

Egy új kutatás eredményei szerint a terhesség alatti paracetamolszedés hatására károsodhat a lánygyermekek fertilitása. Az Endocrine Connections folyóiratban megjelent tanulmány szerint több kutatás is alátámasztja, hogy azoknak az anyáknak a lányutódainál, akik a terhesség során paracetamolt szedtek, a reproduktív rendszer fejlődése károsodott, ami felnőttkorban kihatással lehet a termékenységre.

Kutatások nemrég igazolták, hogy a paracetamol terhesség alatti alkalmazása összefüggésben van a férfi reproduktív szervek fejlődési zavaraival, de a lányutódokra gyakorolt hatást eddig nem vizsgálták. Az új vizsgálat során koppenhágai kutatók elemezték a korábbi állatkísérletek eredményeit, amelyek a paracetamol hatását értékelték terhesség alatt a lánygyermekek reproduktív rendszerének fejlődésével kapcsolatban.

A terhesség során alkalmazott paracetamol az állatkísérletek során a petesejtek számának csökkenését eredményezte, ami felnőtt korban csökkentheti a sikeres szaporodás esélyét, különösen idősebb életkorban. Dr. Kristensen szerint „ez a hatás ugyan nem jár súlyos következményekkel a termékenységre nézve, de mégis bizonyos aggodalomra ad okot, és további vizsgálatokat tesz szükségessé a humán fertilitásra gyakorolt hatással kapcsolatban”.

A kutatás vezetője szerint a terhesség alatti paracetamol alkalmazás és az utód felnőttkori fertilitási problémái között nem lesz egyszerű megállapítani az összefüggést, ezért interdiszciplináris megközelítésre van szükség, ami kombinálja az epidemiológiai adatokat és az experimentális modellek eredményeit, és ez által lehetővé teszi a kapcsolat igazolását és a hátterében álló mechanizmus azonosítását.

„Kutatóként nem vagyunk abban a helyzetben, hogy klinikai ajánlásokat tegyünk, de szeretnénk felhívni a fájdalomcsillapítót szedő terhes nők és gyógyszerészeik, illetve kezelőorvosok figyelmét erre a kockázati tényezőre, hogy a magzatra gyakorolt veszélyt a lehető legkisebbre csökkentsük.”

Gyulladásos bélbetegséget okozhatnak egyes antidiabetikumok

Egy kutatás szerint a dipeptidil-peptidáz-4 inhibitor csoportba tartozó antidiabetikumok fokozzák a gyulladásos bélbetegség kockázatát. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kockázat összességében alacsony, de a kezelőorvosok figyelmét fontos felhívni a potenciális összefüggésre.

A dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) inhibitorok az antidiabetikumok egy viszonylag új csoportjába tartoznak, amelyek a vércukorszint csökkentésén keresztül fejtik ki a hatásukat, és azoknak a betegeknek írják fel ezeket a gyógyszereket, akik nem jól reagálnak más kezelésekre.

A DPP-4 inhibitorok a DDP-4 enzim gátlásán keresztül hatással vannak a szervezet gyulladásos reakcióira és a bélrendszer hormonszintjeire. Kutatási eredmények alátámasztják, hogy a DPP-4 enzim alacsonyabb szérumszintje összefüggésben lehet a gyulladásos bélbetegség (IBD) fokozott aktivitásával, de eddig nem volt olyan kutatás, ami az enzimgátlás és az IBD előfordulása közötti kapcsolatot vizsgálta volna.

Kanadai kutatók azt tűzték ki célul, hogy feltárják a DPP-4 inhibitorok és a gyulladásos bélbetegség kialakulása közötti összefüggést 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegeknél. A kutatók 141 170 felnőttkorú, angliai beteg adatait elemezték, akik 2007 és 2016 között kezdtek el antidiabetikumot szedni. A betegeket először inzulinnal kezelték, és kizárták a vizsgálatból azokat, akiknél IBD vagy hasonló betegség fordult elő a kórelőzményben. A kutatás során figyelembe vették az életkort, testtömeget (BMI), dohányzást, alkohollal összefüggő betegségeket és a diabéteszes szövődményeket. A résztvevőket átlagosan 3,5 évig monitorozták, ez alatt az időszak alatt 208 új IBD esetet észleltek, ami 37,7/100 000 személyév incidenciarátának felel meg.

Összességében a DPP-4 inhibitorokkal történő kezelés 75 százalékkal növelte a gyulladásos bélbetegség kialakulásának kockázatát (53,4 eset/100 000 személyév), összehasonlítva az egyéb antidiabetikumokkal (34,5 eset/100 000 személyév). Az IBD kockázata arányos volt a DPP-4 inhibitor terápia időtartamával, körülbelül 3-4 év kezelés után érte el a legmagasabb szintet, majd 4 évnél hosszabb kezelés után fokozatosan csökkent.

A kutatók nem zárják ki annak lehetőségét, hogy más tényezők is befolyásolták az IBD kialakulását, és további vizsgálatok szükségesek az eredmények alátámasztásához, de a kezelőorvosoknak figyelembe kell venniük ennek az összefüggésnek a lehetőségét, és célszerű magas IBD-kockázatú betegeknél valamilyen más típusú antidiabetikumot felírni a betegeiknek.

Egyes antibiotikumok fokozhatják a vesekő kockázatát

Gyermekgyógyászati kutatások alátámasztották, hogy bizonyos antibiotikumokkal történő kezelés során jelentősen megnő a vesekő kialakulásának kockázata, különösen fiatal korban.

„A vesekő prevalenciája az elmúlt 30 évben 70 százalékkal nőtt, legnagyobb mértékben serdülők és nők körében, korábban a gyermekkori vesekő nagyon ritka volt” – mondta a kutatás vezetője.

„A gyakoriság növekedésének pontos okát nem ismerjük, de az eredményeink alátámasztják, hogy az orális antibiotikumoknak jelentős szerepe van, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy gyermekeknek sokkal gyakrabban írnak fel antibiotikumot, mint felnőtteknek.”

A kutatás eredményei a Journal of the American Society of Nephrology folyóiratban jelentek meg.

Az angliai kutatócsoport 13 millió felnőtt és gyermek kórtörténetét elemzte, akik 1994 és 2015 között jártak háziorvosnál. A kutatók mintegy 26 ezer vesekőben szenvedő betegnél elemezték a korábbi antibiotikum-expozíciót, 260 ezer fős kontrollcsoporttal összehasonlítva.

Az elemzés során azt találták, hogy öt antibiotikum-osztályra volt jellemző a vesekő-betegség diagnózisával való összefüggés: az orális szulfonamidok, cefalosporinok, fluoroquinolonok, nitrofurantion és széles spektrumú penicillinek osztályaira. Az életkor, nem, rassz, húgyúti fertőzés, egyéb gyógyszerek és betegségek szerinti korrekciót követően a szulfonamidok esetében közel duplája volt a vesekő kialakulásának kockázata, a széles spektrumú penicillinek esetében pedig 27 százalékos volt a kockázat emelkedése.

A vesekő kialakulásának kockázata gyermekeknél és serdülőknél volt a legmagasabb, ami az antibiotikum szedését követően több évvel is fennmaradt, bár csökkenő mértékben.

Kutatók már korábban bizonyították, hogy az antibiotikumok megváltoztatják a humán mikrobióta összetételét, és a bélrendszeri, illetve húgyúti mikrobióta zavara összefüggésben van a vesekő kialakulásával.

A kutatás vezetője kiemelte, hogy más vizsgálatok szerint a felírt antibiotikumok közel 30 százaléka nem megfelelő a beteg számára, és gyermekeknek sokkal több antibiotikumot rendelnek a kezelőorvosok, mint bármelyik más korcsoportnak, ezért célszerű felülvizsgálni az antibiotikum-felírási gyakorlatot, mivel ez hozzájárulhat a vesekő magas előfordulási gyakoriságának csökkentéséhez.

Új kutatás értékelte az antidepresszánsok veszélyeit

Az antidepresszánsok a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak a fiatal és középkorú felnőttek körében, de ebben a korcsoportban viszonylag kevés információ áll rendelkezésre a különböző hatóanyagok biztonságosságával kapcsolatban.

Egy új elemzés a 20 és 64 év közötti, depresszióval diagnosztizált betegek körében értékelte az antidepresszáns terápia és több nemkívánatos esemény közötti összefüggést. A kutatók összesen 238 963 beteget vontak be az elemzésbe. A nemkívánatos események között szerepelt az utánkövetés során rögzített elesés, csonttörés, felső gasztrointesztinális traktus vérzése, közúti baleset, nemkívánatos gyógyszerreakciók és bármely eredetű mortalitás.

Az 5 éves utánkövetés során 4651 beteg esett el, 4796 betegnél történt csonttörés, 1066 betegnél fordult elő GI vérzés, 3690 beteg szenvedett közúti balesetet. Nemkívánatos gyógyszerreakció 1058 betegnél fordult elő, és 3181 beteg halálozott el. A csonttörések gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a szelektív szerotonin-visszavétel gátlóknál. Az elesések gyakorisága minden antidepresszáns-csoportnál magasabb volt, mint az antidepresszáns-kezelés nélküli időszakokban. A nemkívánatos gyógyszerreakciók gyakorisága jelentősen magasabb volt a triciklusos és egyén antidepresszánsoknál, mint az SSRI-k esetében.

A felső gasztrointesztinális traktus vérzésének kockázata jelentősen magasabb volt a trazodon esetében. A mortalitás a triciklusos és hasonló szerkezetű hatóanyagok esetén volt jelentősen magasabb, mint az SSRI-kezelés során, és legalább 85 napos SSRI-terápia után jelentősen mérséklődött. Az 1, illetve 5 éves utánkövetés során észlelt mortalitás a mirtazapin esetén volt szignifikánsan magasabb.

Az SSRI-kezelésre a csonttörések nagyobb gyakorisága volt jellemző, összehasonlítva a triciklusos szerekkel, de a mortalitás és a nemkívánatos gyógyszerreakciók gyakorisága alacsonyabb volt az SSRI-k esetén. Ezeket a kockázatokat figyelembe kell venni a potenciális előnyökkel szemben az antidepresszáns készítmény felírásakor.

Egyes vaspótló készítmények fokozhatják a vastagbélrák kockázatát

Egy új kutatás szerint két vasvegyület fokozza a daganatokra jellemző biomarker képződését. Az étrend-kiegészítőkben gyakran megtalálható vas-citrát és a vas-EDTA fogyasztásáról már állatkísérletekben korábban igazolták, hogy elősegíti a vastagbélrák kialakulását, de a háttérben álló mechanizmust és a humán sejtekre kifejtett hatást eddig nem sikerült feltárni.

Az angliai kutatók által végzett vizsgálat azt értékelte, hogy a vizsgált vasvegyületek szokásos adagja milyen hatással van kétféle humán vastagbélrák sejttenyészetre. Összehasonlításként a vas-szulfát hatását is értékelték, ami szintén széles körben alkalmazott vaskészítmény.

A kísérlet során a vas-szulfát esetében nem észleltek változást, viszont a vas-citrát és vas-EDTA esetében még alacsony dózisoknál is az amfiregulin szintjének emelkedését tapasztalták, ami egy tumor biomarker.

„Végeredményben levonhatjuk a következtetést, hogy mindkét vegyület karcinogén lehet, mivel mindkettő fokozza az amfiregulin képződését, amelynek jelenléte főként a rossz prognózisú, előrehaladott daganatos betegségekre jellemző” – mondta a kutatás vezetője.

Jelenleg számos különböző típusú vaspótló készítmény van forgalomban, amelyekben összesen legalább 20 féle vasvegyület található. A leggyakoribb hatóanyag a vas-szulfát, de a vas-citrát is sok készítményben megtalálható, és előnyösebbnek is tartják, mivel kevesebb gasztrointesztinális mellékhatást okoz és jobb a felszívódása.

Sok gyártó viszont nem tünteti fel a csomagoláson, hogy pontosan milyen vasvegyületet tartalmaz a készítmény, ami problémát okozhat, és megnehezíti a fogyasztók számára a tájékozódást.

Számos élelmiszer is tartalmaz hozzáadott vasat, a vas-EDTA például engedélyezve van ilyen célú felhasználásra az Egyesült Államokban és az EU-ban is, de Kínában, Pakisztánban, Brazíliában lisztbe és italporokba keverik.

A kutatás vezetője hozzátette, hogy a kísérletet egyelőre csak sejttenyészeteken végezték el, mivel a humán vizsgálat etikátlak lenne, de az eddigi ererdmények is óvatosságra intenek. A kutatók további vizsgálatokat terveznek, és hangsúlyozzák, hogy a betegeknek az orvosi utasításokat kell követniük. Ha viszont recept nélkül vásárolnak vaspótló készítményt, a vas-citrát tartalmút lehetőleg kerüljék.

Emellett felhívják a figyelmet arra, hogy a hatóságoknak és a kutatóknak is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a különböző vasvegyületek differenciálására, mert azok különböző biológiai hatásokat fejthetnek ki.