Elhunyt az első sikeres magyar szívtranszplantációt elvégző orvos

Prof. Dr. Szabó Zoltán 1954-ben, Kudász József professzor tanítványaként kezdte pályafutását, 1955 óta foglalkozott szívsebészettel. 1981-től 11 éven át a Városmajori Klinika igazgatója, 1979 és 1985 között a Semmelweis Egyetem orvoskari dékánja, 3 évig általános rektorhelyettese volt. 1967-ben magyar implantálható pacemakert készített, amit emberbe is beültetett.

1981 decemberében az egészségügyi miniszter az Ér- és Szívsebészeti Klinika és az Országos Érsebészeti Intézet igazgatójává, valamint az Angiológiai Szakmai Kollégium elnökévé nevezte ki, tagja lett az Orvostovábbképző Intézet szív- és érsebészeti szakorvosi vizsgabizottságának.

Többéves szervező és tudományos munkát követően, az Ér- és Szívsebészeti Klinika igazgatójaként, pályája betetőzéséül 1992 januárjában elvégezte az első sikeres hazai szívátültetést. 1992. július 1-vel nyugállományba vonult és a Biotronik Hungária Kft. igazgatója lett 2004. január 1-ig. 1995 óta volt a Semmelweis Egyetem professor emeritusa.

Azóta összesen 207 szívátültetés történt az országban, ebből 190 műtétet a Városmajori Klinikai Tömbben hajtottak végre. Az első beavatkozás húsz éves évfordulójáról január 3-án jubileumi tudományos ülésen emlékeztek meg a Városmajori Klinikai Tömbben. A rendezvényen Dr. Tulassay Tivadar rektor ezüst fokozatú Pro Universitate-díjat adományozott az első szívátültetést végző Dr. Szabó Zoltánnak és Dr. Bodor Eleknek, aki alig két héttel később végrehajtotta a második sikeres műtétet és Szabó professzor nyugdíjba vonulása után folytatta szívtranszplantációkat a klinikán. Őt követően Dr. Szabolcs Zoltán végezte és végzi ma is ezt a munkát.

156 közleménye jelent meg, három könyvet írt és szerkesztett, ötnek társszerzője. Tevékenységét számos elismeréssel díjazták: Adorján Ferenc, Balassa János, Gábor György, Semmelweis Ignác és Zárdai Imre Emlékérmet kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben és Batthyány-Strattmann László-díjban részesült, 1997-ben Széchenyi-díjat kapott.

Szeretett, de határozott vezető volt. Hallatlan munkabírása, innovatív, progresszív szemlélete, iskolateremtő tevékenysége egyedülálló volt, ez tette a hazai szívsebészet meghatározó, ikonikus alakjává.  Az egyetem életében is évekre meghatározó egyéniség volt. Rengeteg barátja volt, betegei is felsőfokon szóltak gyógyító, empatikus modoráról.