Füstmentes jövő: pragmatizmus a dohányzási ártalomcsökkentés és leszokástámogatás jegyében?
Az alternatív technológiákhoz való viszonyulás egyik központi témája a füstmentes társadalom víziója. Egyes szereplők az ártalomcsökkentés érdekében eszközként tekintenek az alternatív nikotinbeviteli eszközökre, mások a dohányzási ártalom körüli vitában nem engednek elutasító álláspontjukból, mivel az új technológiák nikotintartalmuk okán a hagyományos dohánytermékekhez hasonlóan függőséget okoznak.
A pragmatizmus egy angolszász filozófiai irányzat volt, ami előnyben részesítette a gyakorlati tapasztalatokat, a mindennapi életben zajló cselekvéseket és azok eredményeit az elméleti tudással szemben. Hasonló eltolódás figyelhető meg abban, ahogy a világ különböző pontjain egészségpolitikai döntéshozók a dohányzással kapcsolatban gondolkodnak. Bár az orvostudomány pontosan ismeri a dohány egészségre káros, halálos következményeit, hiába áll rendelkezésünkre robusztus mennyiségű, megdönthetetlen bizonyíték, a megelőző és a leszokástámogató programok sajnos mindezek ellenére messze elmaradnak az ideális hatásfoktól: sokan mégis dohányoznak.
Leszokni pedig nem könnyű: csak a megfelelő ismeretek elsajátításával, egyéni ösztönzőkkel, az elvonási tünetek és a pszichoszociális tényezők komplex kezelésével lehetséges tartós viselkedésváltozást elérni. Ilyen összetett stratégiát viszont a világon kevés ország ellátórendszere képes biztosítani. Azokban a környezetekben, ahol ez a komplex támogató szolgáltatás nem elérhető, sokan nem tudnak vagy nem is akarnak leszokni. Az ilyen szubpopuláció számára az ártalomcsökkentésként emlegetett megközelítés jelenthet komolyabb kockázatcsökkentést, ami mérhető eredményeket hozhat a szív-érrendszeri betegségektől a rosszindulatú daganatok kockázatának mérsékléséig. Röviden arról van szó, hogy az e-cigaretták és a dohányhevítő rendszerek úgy juttatják a nikotint a fogyasztó szervezetébe, hogy közben jelentősen kevesebb toxikus és karcinogén anyagnak teszik ki a felhasználót (és környezetét), mint a hagyományos dohánytermékek használata esetén.
Fentiekkel kapcsolatban két szakértő fejtette ki véleményét: Krzysztof Filipiak a Lengyel Hipertónia Társaság elnöke, a Varsói Orvosi Egyetem egykori rektorhelyettese, és Nadjib Bouayed, az Algír Érsebészeti Társaság elnöke. Fő üzenetük, hogy minden betegnek szüksége van egy egyéni intervenciós stratégiára – és éppen ezért az ártalomcsökkentésről való tájékozódás lehetősége is fontos a le nem szokó dohányosoknak.
A dohány, mint méreg
Filipiak és Bouayed azzal nyitnak, hogy míg a dohányzási szokások mozgatórugója a nikotin, nem elsősorban a nikotin öl meg évente 8 millió embert világszerte, hanem azok a káros- vagy potenciálisan káros anyagok, amelyek a dohány égése során keletkeznek. A cigarettafüst ugyanis több, mint 6000 kémiai anyagot tartalmaz, köztük legalább 70 karcinogént. Ezek a káros anyagok az alveoláris barrieren átjutva a véráramba kerülnek és az egész szervezetben kóros gyulladásos folyamatokat tartanak fenn. Ezekből következnek azok az abnormális lipidprofilok, véralvadási zavarok és endothel diszfunkció, amelyek idővel jelentősen hozzájárulnak az érelmeszesedés, a stroke és a szívinfarktus, a cukorbetegség, a COPD vagy éppen a szem- és ízületi betegségek kialakulásához. Arról nem is beszélve, hogy ez a krónikus mérgezés a fogyasztó egyéni adottságaitól függően szinte bárhol elindíthat rosszindulatú folyamatokat is.
A dohányzás ezen felül az életminőséget számos más formában is befolyásolja: a dohányzók étvágya csökken, hangjuk rekedtessé, arcszínük fakóbbá válik, zavart szenved az ízlelés és a szaglás is, fogaik elszíneződnek, károsodnak. A tüdőkapacitás folyamatos, lassú csökkenésével pedig egyre csökken a fizikai állóképesség is. Mindezek a változások sokszor tudattalanul vagy lassan mennek végbe. Az egészségkárosító hatások pedig a környezetben élőkre is kiterjednek: a passzív dohányzást elszenvedők is könnyen a dohányfüst áldozataivá válhatnak. A 8 millió dohányzás okozta halálesetből évente 1,2 millió fő nem dohányos, hanem másodkézből volt kitéve a káros anyagoknak. A nemzeti egészségügyi gazdasági kiadásoknak jellemzően 1,5-6,8%-a a dohányzási ártalom okozta betegségre megy el. Ezek az ismereteink messze nem számítanak újdonságnak, a jelenleg alkalmazott stratégiák – a szigorú szabályozás, reklámok tiltása, egészségnevelő programok – hatékonysága stagnál. Bouayed megjegyezte azt is, hogy érsebészként a saját praxisában is látja: a dohányzók kb. 10%-a szokik csak le, és még pl. a szívérrendszeri akut szövődmények sem riasztják el igazán az embereket.
A fogyasztók fizikai és érzelmi függése
Amikor egy dohányzó megpróbál leszokni, először is szorongani kezd, irritálttá válik, álmatlanság gyötri és elkezd hízni. További tünetek lehetnek a szédülés, frusztráció, türelmetlenség, fejfájások, de akár depresszió is kialakulhat. Ez a tünetegyüttes pedig rendkívül kellemetlen, az ismételt dohányfogyasztás pedig azonnali enyhülést hoz. A dohányzó számára a dohány rendkívül kellemes élmény, ezért sokan nem is kívánnak megválni ettől az örömforrástól. Így nem egyetlen akadálya van a sikeres leszokásnak, hanem számos egymáshoz kapcsolódó személyes és pszichoszociális tényező akadályozza azt.
Manapság fokozatos leszokástámogató módszereket ajánlanak, amelyben az ismeretátadás és motiválás megelőzi a nikotinhelyettesítő szerek és a gyógyszeres kezelési módok bevezetését. Filipiak hangsúlyozta, hogy a pszichés támogatás elengedhetetlen része a hatékony programnak, melynek formája lehet egyéni tanácsadás, csoportterápia és egyéb, különböző célcsoportokra szabott gondozás.
Van viszont egy feloldatlan dilemma a leszokástámogatásban: egyszerűen elengedjük azokat, akik valamilyen okból folytatják a dohányzást vagy kössünk kompromisszumot az ártalomcsökkentés érdekében? Ezen a ponton jelenik meg a pragmatizmus, mint megközelítés: vitathatatlan alaptétel, hogy a dohányzásról való leszokásnál és a rá sem szokásnál kedvezőbb egészségkimenetel nem létezik ennek a szenvedélybetegségnek a vonatkozásában. Kérdés, hogy milyen kockázat/előny arányokat tapasztalhatnánk meg, ha a le nem szokó populáció számára a relatív ártalomcsökkentést jelentő füstmentes technológiák úgymond „második vagy harmadik vonalbeli szerként” jelennének meg a gyakorlatban? Ennek lehetősége több dilemmát is felvet.
Szemléltetésül gondoljunk arra a drogprevenciós stratégiára, amit például a tűcsere program jelentett: az intravénás droghasználat fertőzéses szövődményei és a túladagolás megelőzése érdekében van, ahol működnek olyan intézmények, ahol a függők relatíve biztonságos környezetben fogyasztanak, és ahol közösségi intervencióban részesülhetnek, ha arra fogékonyak. Ezeknek a szolgálatoknak nem kizárólagos célja az, hogy valaki „tiszta” legyen – mivel ez nem mindenki számára reális cél, megjelennek olyan egyéb célok, mint a szerhasználat szövődményeként jelentkező hospitalizáció vagy a halálos esetek számának csökkentése. Ez is az ártalomcsökkentés egy formája – mondja Bouased.
Pragmatizmus és leszokás
Az ártalomcsökkentést jelentő alternatív eljárások – például a füstmentes technológiák – sem kockázatmentesek, de a jelenleg elérhető (korai) orvosi bizonyítékok alapján a kockázat csökkentésére alkalmasak lehetnek, a cigarettához viszonyítva. Sokan vitatják ugyan az alternatív technológiák létjogosultságát az ártalomcsökkentésben, de vannak országok, ahol a hezitálás helyett olyan cselekvés alakult ki, aminek hatására érdekes eredmények születtek: egy 50 000 főnél nagyobb minta vizsgálatakor (2019-2020) például kimutatható volt, hogy az elektromos cigarettát alkalmazó leszokástámogató stratégiák érték el a legmagasabb sikerrátát – 60-74% között (Public Health England, 2021. évi beszámoló).
Bouayed összegzése szerint a nikotinfüggőséggel való szembenézés rendszerszintű megoldásokat igényel. Amíg ezek az összetett stratégiák nem elérhetők vagy nem elég hatékonyak, addig is minden jelentős kockázatcsökkentési lehetőségre gondolni kell, mert a rosszindulatú és a kritikus iszkémiás betegségek is súlyos terhet jelentenek a betegek és az egész társadalom számára. Senkinek nem volna szabad rászoknia a dohányzásra, ezért már fiatal korban szükséges azt a tudást átadni, amivel közérthetővé válik a nikotinfüggőség okozta pusztítás. Ugyanakkor azokról sem szabad megfeledkezni, akik nem szoknak le a dohányzásról, hiszen az ő káros anyagoknak való kitettségük is mérsékelhető. Egészségügyi szakemberként is szembe lehet nézni azzal a ténnyel, hogy sokan nem fognak leszokni, amíg a dohánytermékek térben és időben legálisan elérhető élvezeti cikkek maradnak annak ellenére, hogy a leszokásnál nincs hatásosabb módja a dohányzáshoz kapcsolódó ártalmak megszüntetésének, hiszen a leszokással egyértelműen és az idővel arányosan csökken a dohányzáshoz kapcsolód megbetegedések valószínűsége. Az ártalomcsökkentés azonban a le nem szokó dohányzók esetében is enyhítheti az egyénben, a közösségekben és az egészségügyi ellátórendszerben realizálható, dohányzás okozta károkat.
Felhasznált forrás:
Filipiak, K. & Bouayed, N. (2021): Pragmatism and smoking cessation: the role of harm reduction in creating healthier smoke-free societies [online] https://www.emjreviews.com/pragmatism-and-smoking-cessation-the-role-of-harm-reduction-in-creating-healthier-smoke-free-societies-j190321/
Public Health England (PHE). Vaping in England: 2021 evidence update summary. 2021. Available at: https://www.gov.uk/government/publications/vaping-in-england-evidence-update-february-2021/vaping-in-england-2021-evidence-update-summary. Last accessed: 4 May 2021.
Összefoglaló: Dr. Fekete Émi
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
Kapcsolódó hasznos anyagok:
A dohányzásról való leszokás támogatásáról >>
Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság terápiás irányelve
FDA állásfoglalás >>
Az alábbi linken megtekinthető az FDA állásfoglalása a téma kapcsán. Ez a magyarországi szabályozást nem érinti.
