Előrelépés a 2-es típusú diabétesz elleni új gyógyszerek fejlesztésében

Az új készítmény segítségével csökkenthető lenne a mellékhatások gyakorisága és az inzulininjekciókra sem lenne szükség.

A Journal of Medicinal Chemistry folyóiratban közzétett kutatási eredmények szerint az új antidiabetikum molekuláris szinten fejti ki a hatását. Az új típusú, potenciális nagy hatékonyságú hatóanyagokra teljesen más mechanizmus jellemző, mint például a metforminra, amely a májban fejti ki hatását a glükóztermelés gátlása révén.

Az új hatóanyag célpontja a PPARgamma nevű protein receptor, amely a zsírszövetben található, és teljesen vagy részlegesen aktiválja azt, hogy az inzulinérzékenység fokozásán és a zsír-, illetve cukormetabolizmus befolyásolásán keresztül csökkentse a vércukorszintet.

„A 2-es típusú diabétesz prevalenciája Ausztráliában 1990 óta megháromszorozódott, az ellátás költségei a becslések szerint elérik a 6 milliárd dollárt évente. Ezért a biztonságos és hatékony antidiabetikumok kifejlesztése továbbra is fontos célkitűzés” – mondta a kutatás vezetője.

„A cukorbetegek számára problémás lehet az inzulin injekció beadása, és nehéz az inzulinszint pontos beállítása is, ezért nagyon előnyös lenne, ha az inzulin helyett orális antidiabetikumokkal tudnánk kezelni a betegeket.”

Az első vizsgálatban a PPARgamma receptort részlegesen aktiváló hatóanyag 14 változatát értékelték. A részleges aktiváció előnyösebb abból a szempontból, hogy kevesebb mellékhatással jár, mint a teljes aktiváció.

Az eredeti molekula, az INT131 jelenleg is kutatás tárgya amerikai klinikai vizsgálatokban, de az adelaide-i egyetem előállított olyan változatokat, amelyek hatásosabbak, mint az eredeti molekula, és kifejleszthető belőlük a 2-es típusú diabétesz kezelésére alkalmas készítmény.

„Ennek a kutatásnak a legnagyobb eredménye az volt, hogy feltárta, hogy a szer mely régiói a legfontosabbak a PPARgamma receptorral való interakció szempontjából. Ez azt jelenti, hogy már képesek vagyunk olyan módosított molekulákat tervezni, amelyek még hatékonyabbak.”

A második vizsgálatban röntgen krisztallográfia segítségével állapították meg, hogy az új molekula, a rivoglitazon, hogyan kötődik a PPARgamma receptorhoz. A rivoglitazon teljes mértékben aktiválja a PPARgamma receptort, de kevesebb mellékhatása van, mint más, hasonló hatásmechanizmusú szereknek.