Világviszonylatban kb. 40 millió betegnél igazolható demencia. 2008 évi felmérések adatai alapján a demens betegek becsült száma hazánkban 530-917 ezer fő. A nemzetközi prevalencia adatokat alkalmazva a magyarországi korcsoportos népességszámra azonban ennél kisebb értéket, 101 ezer fős demens populációt kapunk.
Az idős populációban a leggyakoribb ritmuszavar, a pitvarfibrilláció (PF), amely a stroke, a szívelégtelenség és a komorbid krónikus betegségek mortalitási és morbiditási kockázatát is növeli. A kognitív funkciókárosodások, a demencia és PF kapcsolata számos tényezővel igazolható.
Az alább ismertetendő, obszerváción alapuló tanulmány is bizonyítja, hogy az orális antikoaguláns (OAC) kezelés pitvarfibrilláló betegekben a demencia kockázatát csökkentheti. Warfarint szedők esetén általában rövidebb a terápiás tartományban (TTR) eltöltött idő, ez növeli a demencia előfordulását, ezzel szemben az újabb típusú, nem K-vitamin antagonista oralis véralvadásgátlók (NOAC-ok) előnyös farmakokinetikai tulajdonságaik, hatásosságuk és biztonságosságuk révén növelni tudják a TTR időszakot. A stroke prevencióra tervezett nagy NOAC vizsgálatok nem tértek ki arra a kérdésre, hogy a warfarinhoz képest van-e demenciakockázat -csökkentő hatásuk. Az alább ismertetett vizsgálatban nonvalvuláris PF betegek demenciakockázatát elemzik warfarin és NOAC (dabigatran, rivaroxaban és apixaban) antikoagulált, OAC-naiv, korábbi neurologiai betegségben nem szenvedő csoportokban, országos kohorsz alapján.
A tüdőembólia (PE) a harmadik leggyakoribb akut kardiovaszkuláris szindróma. A PE évenkénti gyakorisága és a hozzá kapcsolódó halálozási arány az életkorral exponenciálisan növekszik.A nemrégiben közzétett tanulmányok alapján született meg az az új ajánlás, amelyet az Európai Kardiológiai Társaság és az Európai Pulmonológiai Társaság is útmutatójának tekint. Javasolták a diagnosztikai algoritmusok finomítását, ami helyesnek bizonyult, növelte ugyanis az előzetes tesztek és a d-dimer vizsgálatok klinikai specifikusságát, és ezáltal hozzájárult a szükségtelen pulmonalis angiogramok elkerüléséhez. Ezt a javított diagnosztikai stratégiát sikeresen tesztelték tüdőembólia-gyanús terhes nők esetében is. Ma már a nem- K-vitamin antagonista orális antikoagulánsok (NOAC-ok) alkalmazását javasolják a tüdőembóliában szenvedő betegek többségének a kezelésére az akut fázisban (parenterális heparin vagy fondaparinux rövid bevezetési periódussal vagy anélkül), valamint hosszú távon is.
Az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association, AHA)/Amerikai Kardiológiai Társaság (American College of Cardiology, ACC)/Szívritmus Társaság (Heart Rhythm Society, HRS) a pitvarfibrilláció (PF) kezelésére vonatkozó irányelvét nemrégiben frissítették, továbbiakban a warfarin helyett a nem K-vitamin antagonista orális antikoagulánsok (NOAC) alkalmazását részesítik előnyben NOAC-kezelésre is alkalmas betegek esetében. Mivel az összes NOAC eliminációja részlegesen a vesén keresztül történik, így minden NOAC gyógyszerre különböző adagolás javasolt a veseműködés, illetve egyéb tényezők, például kor és testsúly függvényében. A NOAC gyógyszerek nem megfelelő adagolása kedvezőtlen következményekkel járhat, így ezt fontos elkerülni.
A nem K-vitamin antikoaguláns (NOAC) szereket a jelenlegi ajánlások előnyben részesítik a stroke profilaxisa során pitvarfibrilláló betegekben, azonban az egyidejűleg perifériás érbetegségben is szenvedő populációra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. A szerzők országos, retrospektív, nagyléptékű kohorszvizsgálat keretében megvizsgálták a NOAC szerek és a warfarin hatásosságát, biztonságosságát és az alsó végtagot érintő nemkívánatos eseményekkel való összefüggését. Az eredmények alapján a NOAC szerek ebben a betegpopulációban is előnyösebbnek bizonyultak a warfarinnál, mivel az iszkémiás stroke kockázata esetükben összevethető volt a warfarin mellett tapasztaltakkal, több vérzéses esemény kockázata viszont alacsonyabbnak mutatkozott. Ez az előny a kifejezetten magas kockázatú alcsoportokban is fennállt. A NOAC szerek tehát megfelelő lehetőséget képviselnek a stroke megelőzésére a pitvarfibrillációban és perifériás érbetegségben egyidejűleg szenvedő betegek
A warfarint összehasonlítva a NOAC-okkal, az utóbbi alacsony törési kockázattal járt az NVAF-betegek körében. Amennyiben antikoaguláns terápia javasolt, a warfarin helyett a NOAC-okat érdemes választani a törések kockázatának csökkentése érdekében. A mögöttes mechanizmusok kivizsgálásához és az okozati összefüggések tisztázásához azonban további tanulmányok szükségesek. A vizsgálat célja a törési kockázat felmérése volt nem K-vitamin-antagonista orális antikoagulánsokkal (NOAC-okkal) vagy warfarinnal kezelt non-valvuláris pitvarfibrillációt mutató (NVAF) betegek körében.
Bevezetés: számos való életbeli vizsgálat hasonlította össze a nem K-vitamin antagonista tipusú (NOAC) véralvadásgátló szereket a K-vitamin antagonista tipusú (VKA) szerekkel nem valvuláris eredetű pitvarfibrillációban (NVAF) szenvedő betegeknél. A szerzők metaanalízist végeztek a rendelkezésre álló evidenciák összegzésére.
Rivaroxaban egyike azon új típusú véralvadásgátlóknak (NOAC), amelyek hatékonyságát és biztonságosságát világméretű és japán hármas fázisú vizsgálatokban igazolták (ROCKET és J-ROCKET). Ebben a tanulmányban a rivaroxaban való életbeli postmarketing vizsgálatának 1 éves eredményeit mutatják be.
A pitvarfibrillációban (PF) szenvedő betegeknél a tromboembóliás és vérzéses szövődmények előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik, ezért az idős betegek körében végzett antikoaguláns kezelések tényleges klinikai előnyének vizsgálata rendkívül fontos. Jelen tanulmányban az új típusú, nem K vitamin antagonista (non vitamin K antagonist oral anticoagulants, NOAC) és a hagyományos, K vitamin antagonista (vitamin K antagonist, VKA) orális antikoagulánssal kezelt pitvarfibrilláló idős (≥75 év) betegek klinikai eredményeit hasonlították össze.
A korábbi fázis III vizsgálatokban a NOAC (non-vitamin K antagonist oral antocoagulant) hatóanyagok (apixaban, dabigatran, edoxaban, rivaroxaban) hasonló hatásosságot és hasonló, vagy csökkent vérzéses kockázatot mutattak K-vitamin antagonistával (KVA) szemben. Ennek következtében a fenti eredmények megjelenése után a NOAC gyógyszerek gyorsan a klinikai gyakorlat részévé váltak. Mindezeket követően a vizsgálati fókusz a klinikai gyakorlatból származó (ún. real word data) adatok gyűjtésére került át, hogy a heterogén beteg csoportokban is hasonló eredmények születnek-e.
Egy új kutatás igazolta, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő és sztent beültetésen átesett betegeknél biztonságosabb a csak kétféle véralvadásgátlót tartalmazó terápia alkalmazása, mint a három hatóanyagból álló standard kezelés.
