Psoriasis kezelésében alkalmazott szerek lehetséges mellékhatásai

 Dr. Hanyecz Anita - Egyetemi adjunktus
 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ
 Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinika

Összefoglalás^1-4

A psoriasis pathogenezisének pontos megismerése, feltárása által a kezelésben, különösen középsúlyos/súlyos psoriasisban számos igen hatásos készítmény áll ma már rendelkezésre. A lokális vagy konvencionális szisztémás szerek adása esetén teljes tünetmentesség csak ritkán érhető el, amellett számos, esetenként súlyos mellékhatással lehet számolni, hosszútávú adásuknak ez gátja lehet. A biológia szerek, különösen az újabb generációs IL-23 és IL-17 gátlók, ezzel ellentétben, amellett, hogy hatásosságban felülmúlják a konvencionális szereket, sokkal kedvezőbb mellékhatásprofil mellett, nagyobb biztonsággal adhatók hosszú távon is.

Az alábbiakban a plakkos psoriasis kezelésében alkalmazott egyes lokális és szisztémás modalitások potenciális mellékhatásairól olvashatunk.

1. Lokális készítmények és fényterápia mellékhatásai ^1-2

A psoriasisban szenvedő betegek közel 75%-a sorolható az enyhe kategóriába (PASI≤10; DLQI≤10) egyes becslések alapján, akiknél lokális kezelési modalitások jönnek szóba elsősorban, bár 100%-os tüneti regresszió nem igazán várható csupán helyi terápiától. Lokális kortikoszteroidok önmagukban vagy D-vitamin analóg calcipotriollal kombinálva alkalmazhatók. A lokális mellékhatások közé tartoznak az atrófia, striák, pigmenteltérések, fokozott szőrnövekedés, illetve a lokális infekciók gyakoribb volta. Szisztémás, lokális szteroidhasználattal összefüggő adverz esemény igen ritka. Rövid távon alkalmazhatók, a fenti mellékhatások az elhúzódó kezelés során jelentkeznek, így használatuk hosszútávon mindenképpen kerülendő.

A fényterápiás modalitások közül PUVA (psoralen+UVA) és NB-UVB (311 nm-es szűkspektrumú UVB) alkalmazhatók plakkos psoriasis kezelésében. A lehetséges mellékhatásokat figyelembe véve, előnyben részesítjük a NB-UVB terápiát. A rövidtávú mellékhatások, mint az erythema, oedema, esetleg bullák megjelenése általában enyhék, önkorlátozók, a kezelést követő 24 órán belül láthatók. Hosszútávú következmények közé a pigmenteltérések, bőröregedés, cataracta és carcinogén hatás (mind a non-melanoma és melanoma bőrtumorok tekintetében) sorolhatók.

2. Konvencionális szisztémás terápiák potenciális mellékhatásai ^1,3

Középsúlyos/súlyos psoriasis esetében mindenképpen szisztémás kezelés bevezetése szükséges. Világszerte leggyakrabban, több, mint 50 éve alkalmazott szisztémás konvencionális szer psoriasis kezelésében a dihydrofolate-reductase gátló methotrexate. Relatív gyakran, a minor toxicitás jeleként hányinger, fáradtság, stomatitis jelentkezhet, míg a major mellékhatások közé a myeloszupresszió, hepatotoxicitás és pulmonaris fibrózis, valamint hepatitis, tuberculosis reaktiváció tartoznak. Utóbbi, esetleges látens infekciók jelenlétét természetesen szinte minden szisztémás kezelés megkezdése előtt ki kell zárni. Fertilitás tekintetében nőkben a methotrexate teratogén hatású, férfiakban pedig negatív hatással bír a spermatogenezisre.

A másik hagyományosan alkalmazható szer a calcineurin-inhibitor cyclosporin, melynek két legfőbb mellékhatása a nephrotoxicitás és hypertensio. Másik limitáló tényező hosszútávú alkalmazásában, hogy glomerulosclerosist provokáló hatása miatt legfeljebb 2 évig alkalmazható. Megemlítendő továbbá, hogy azon cyclosporint szedő betegeknél, akik életük során számos PUVA kezelésben részesültek, fokozottabban számolhatunk későbbiekben laphámcarcinoma megjelenésével. Teratogén hatással nem igazán kell számolni, a cyclosporin abban az esetben szedhető terhesség alatt, amennyiben a várható jótékony hatás meghaladja a potenciális rizikót.

Az oralis retinoid acitretin legrettegettebb következménye a teratogenitás, igen hosszú felezési ideje miatt a kezelés befejeztét követő 3 évig ellenjavallt a gyermekvállalás.  A relatív gyakori mucocutan mellékhatások közül a cheilitis, orrvérzés, bőrszárazság, töredezett körmök, hajhullás emelendő ki, illetve a kezelés ideje alatt az esetlegesen kialakuló hyperlipidaemiát és toxikus hepatitis okozta transzamináz emelkedést monitorozzuk rendszeresen.

3. Biológiai kezelések lehetséges mellékhatásai ⁴

A biológiai szerek többségében monoclonalis immunglobulinok, melyek psoriasis pathogenezisében főszerepet játszó citokineket vagy receptorokat célzottan gátolnak.

A potenciális mellékhatásokat nézve, súlyos infekciók tekintetében egy több, mint 40000 psoriasis miatt biológiai kezelésben részesülő beteget analizáló vizsgálatban fokozott kockázat mutatkozott a TNF-α gátló infliximab és adalimumab kezelt betegekben, míg ez egyáltalán nem volt igazolható az IL-23 gátló (ustekinumab, guselkumab) vagy IL-17 gátló (secukinumab, ixekizumab) kezelésben részesülők körében.

Mivel az IL-17 a gombák, főként a Candida elleni védekezésben kiemelt szereppel bír, az IL-17 gátló szereket szedőknél gyakrabban kell számolni candidiasis kialakulásával, különös tekintettel az IL-17A-t és IL-17F-t együttesen gátló bimekizumab esetében.

A tuberculosis reaktiváció vagy akvirálás tekintetében leginkább a TNF-α gátlók alkalmazása során áll fenn fokozott rizikó. Azonban minden biológiai terápia elkezdése előtt a szakmai irányelvek alapján a látens tuberculosis kizárandó.

Novum/rekurrens tumor és biológiai szerek közötti egyértelmű ok-okozati kapcsolat egyik biológiai szer esetében sem volt igazolható, de mivel relatív új szerekről van szó, további vizsgálatok szükségesek ez irányban.

Szívelégtelenség esetén TNF-α gátlók relatív kontraindikációja áll fenn, adását kerülni szükséges ezen betegcsoportban. Egyéb hatásmechanizmusú, psoriasisban törzskönyvezett biológiai szerek (IL-23, IL-17 gátlók) biztonságosan alkalmazhatók.

Míg a gyulladásos bélbetegségek (IBD) IL-23 inhibitorokkal és TNF-α gátlókkal sikerrel kezelhetők, IL-17 gátlókkal kapcsolatban viszont ismert, hogy az IBD exacerbatioját okozhatják, pikkelysömörben és IBD-ben együttesen szenvedő páciensek esetében utóbbi hatásmechanizmusú biológiai szerek adása kerülendő.

Psoriasisban szenvedő nőknél, amennyiben gyermekvállalás tervezett, certolizumab pegol (pegilált anti-TNF-α IgG1 antitest) adása jöhet szóba, mivel a biológikumok közül egyedüliként a placentán nem vagy minimális mértékben képes átlépni.  Lévén relatív új gyógyszerek, az egyéb biológiai terápiás modalitások esetleges teratogenitásának kizárása céljából további vizsgálatok szükségesek a jövőben.

Összegezve, a biológiai szerek, különösen az új generációs IL-23 és IL-17 gátlók, összehasonlítva a hagyományos szisztémás terápiás modalitásokkal, amellett, hogy hatásosságban felülmúlják őket, igen kedvező mellékhatásprofillal rendelkeznek, így hosszútávú kezelésként, természetesen figyelembe véve az érvényben lévő finanszírozási protokollt, legideálisabb választás lehetnek a középsúlyos/súlyos psoriasisban szenvedő betegek számára ^1-4.

Irodalomjegyzék:

1. Hyun-Ji Lee et al. Challenges and Future Trends in the Treatment of Psoriasis. Int J Mol Sci 2023:24
2. Ping Zhang et al. Psoriasis: A clinical review of phototherapy for psoriasis. Lasers Med Sci 2018:33
3. Alan Menter et al. Guidelines of care for the management and treatment of psoriasis with traditional systemic agents. J Am Acad Dermatol 2009:61
4. Al-Janabi et al. Biologics in Psoriasis: Updated Perspectives on Long-Term Safety and Risk Management. Psoriasis: Targets and Therapy 2022:12

A szerző teljes szerkesztői ellenőrzéssel rendelkezett a tartalom felett, amely a saját véleményét és a Janssentől függetlenül kialakított szakmai álláspontját tükrözi. A cikk elkészítését a Janssen-Cilag Kft. támogatta. A cikk tartalma nem kezelési módszer- vagy terápiaspecifikus.

EM-163080
Lezárás dátuma: 2024. szeptember