Balkamrai diastolés diszfunkció progressziója - és a szívelégtelenség kockázata

A szívelégtelenség gyakorisága az életkor előrehaladásával növekszik, a szívelégtelenségben szenvedő betegek mintegy 50%-ában viszont megtartott a balkamrai ejekciós frakció. Ismert tény, hogy a diastolés diszfunkció szerepet játszik ebben, arról viszont csekély a tudásunk, hogy milyenek a diastolés funkció korfüggő longitudinális változásai a normál populációban.

A vizsgálat célja: a diastolés funkció változásainak mérése hosszabb időszakot tekintve, a diastolés funkció és a szívelégtelenség kockázata közötti összefüggés tisztázása.

Módszerek

Normál populációban végzett kohorsz vizsgálat, az Olmsted County Heart Function Study beválasztott egyénei között. A résztvevők 45 év felettiek voltak, (n = 2042) anamnézis, célzott fizikális vizsgálatok és echocardiographiás vizsgálat után [1997-2000]). A balkamrai diastolés funkció értékelése: normális, enyhén, közepesen ill. súlyosan károsodott, Doppler-technikával történt validálást követően. 4 év elteltével kontrollvizsgálatok következtek (2001-2004). A kohorsz tagjai közül e vizsgálatra az 1960 túlélő közül 1402 egyén tért vissza (72%). További nyomonkövetés zajlott az újonnan kialakuló szívelégtelenség kontrollja céljából 2004-2010 között.

Vizsgálati végpont: A diastolés funkció változása, szívelégtelenség kialakulása.

Eredmények

Az első és második vizsgálat közötti 4 évben (SD, 0.3) a diastolés diszfunkció prevalenciája 23.8%-ról (95% [CI], 21,2%-26,4%) 39.2%-ra emelkedett (95% CI, 36,3%-42,2%) (P < 0,001). A diastolés funkció a betegek 23.4%-ában romlott (95% CI, 20,9%-26,0%), 67.8%-ában nem változott (95% CI, 64,8%-70,6%), és 8.8%-ában javult (95% CI, 7,1%-10,5%). A funkcióromlás 65 év felett jellemzőbb volt (odds ratio, 2,85 [95% CI, 1,77-4,72]). A további nyomonkövetés alatt (6,3 év) (SD, 2,3) szívelégtelenség a résztvevőknél rendre: 2,6% előfordulás (95% CI, 1,4%-3,8%), 7,8% (95% CI, 5,8%-13,0%), ill. 12,2% (95% CI, 8,5%-18,4%) ahol a diasztolés funkció normalizálódott, normális maradt, enyhe diszfunkció állt fenn, ill. progrediáltt egy-egy fokozatot. (P < 0,001). A diastolés diszfunkció alakulása összefüggött a szívelégtelenség alakulásával, az életkori adatok, valamint a hypertonia, diabetes, és coronariabetegség meglétével kapcsolatos korrekciók elvégzését követően (hazard ratio, 1,81 [95% CI, 1,01-3,48]).

Megbeszélés

Normál populáción végzett kohorsz vizsgálatban, 4 éves nyomonkövetés után a diastolés diszfunkció mértéke emelkedett. Összefüggést lehetett kimutatni a diszfunkció, és a szívelégtelenség kialakulása között további 6 éves nyomonkövetés során.

http://jama.jamanetwork.com/article.aspx?articleid=1104263