Az elektrokonvulzív terápia súlyos depresszióban csökkenti a frontalis lebeny konnektivitását

Jelenleg is az elektrokonvulzív terápia (ECT) a leghatásosabb kezelés súlyos depresszió esetén.

Bár az ECT-t a klinikumban mintegy 70 éve alkalmazzuk, hatásának mechanizmusa nem volt tisztázott. A tanulmány szerzői funkcionális MRI és megfelelő adatanalízis segítségével vizsgálták az agyi konnektivitást az ECT alkalmazása előtt és után.

Az eredmények szerint az ECT elhúzódó hatást gyakorol az agyi architektúrák működésére. 9 betegen nyert adatok szerint a kezelés előtti és az követő állapot a funkcionális konnvektivitás tekintetében jelentős mértékű volt a klaszterképzés a voxeleket illetően - a bal dorsolateralis prefrontalis kéregben és környékén (Brodmann area: 44, 45, and 46). E lokalizációkban az átlagolt összes funkcionális konnektivitás csökkent az ECT kezelést követően (P < 0.05 korrigált érték).

A funkcionális konnektivitás ilyen jellegű változása szignifikáns javulást eredményezett (P < 0.001) a depresszió tüneteiben: a Montgomery Asberg Depression Rating Scale vizsgálat előtti és utáni átlagolt score értékei: 36.4 (SD = 4.9) és 10.7 (SD = 9.6), respektíve. Az eredmények támogatják az ún. depressziós hiperkonnektivitási hipotézist, és rámutatnak, hogy a konnektivitás növekedése a depresszióban jó biomarker elem - és egyben potenciális terápiás cél, target.