Augmentációs farmakoterápia aripiprazollal
A terápiarezisztens major depresszió gyakori és esetenként életveszélyes állapot idősek körében, akinél az augmentációs farmakoterápia előnyei és kockázatai kevésbé ismertek. Amerikai kutatók az aripiprazol hatását vizsgálták a remisszió gyakoriságára vonatkozóan placebóval összehasonlítva.
Módszerek
Három amerikai és kanadai vizsgálóhelyen végzett randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálatban értékelték az aripiprazol hatásosságát és biztonságosságát 60 év feletti betegekben, akik terápiarezisztens depresszióban szenvedtek (MADRS pontszám ? 15). Azokat a betegeket, akiknél nem értek el remissziót az előzetes vizsgálat során nyújtott felszabadulású venlafaxinnal (150-300 mg/nap), 1:1 arányban randomizálták az aripiprazol (10-15 mg/nap) vagy a placebo csoportba 12 hetes kezelésre.
Az elsődleges végpont a remisszió volt, amit 10 vagy az alatti MADRS (és legalább 2 ponttal a randomizált fázis kezdetekor meghatározott pontszám alatt).
Eredmények
2009 júliusa és 2013 decembere között 468 beteget vontak be a vizsgálatba, akik közül 181-et randomizáltak az aripiprazol (n=91) vagy a placebo (n=90) csoportba. Az aripiprazol csoportban a betegek 44%-ánál sikerült remissziót elérni, szemben a placebo csoportban tapasztalt 26%-kal.
Az aripiprazol leggyakoribb mellékhatása az akathisia volt (26%), illetve a placebóval összehasonlítva a parkinzonizmus előfordulása is gyakoribb volt az aripiprazol csoportban (17% vs 2%).
60 év feletti betegeknél vagy olyan esetben, ahol az elsővonalbeli kezeléssel nem sikerül remissziót elérni, az aripiprazollal való kiegészítő kezelés hatásos lehet a javulás elérésében és fenntartásában.
