A schizophrenia kezelése és megelőzése – múlt, jelen, jövő
A második generációs antipszichotikumok bevezetése, és a kognitív terápiák alkalmazása az elmúlt két évtizedben meglehetős optimizmusra adott okot a schizophrenia kezelésében. Mennyire javult mindettől a betegek állapota, a klinikai kimenetel?
Mi az orvostudomány jelenlegi álláspontja, melyek a kezelés és megelőzés jelenleg még megoldatlan problémái?
A közlemény nyomon követi a schizophrenia gyógyszeres terápiájának éráit, összegzi jelen tudásunkat a farmakoterápiás és pszichoszociális kezelési lehetőségeket illetően. A szerzők szerint az elérhető kezelésekre jellemző a "várható hatás" és "elért hatás" közötti rés megléte, a gyógyszeres terápiára adott válasz és klinikai kimenetel szignifikáns variabilitása. Körvonalazásra kerül az egyénre szabott terápiás megközelítés, ami hangsúlyozza a gondos monitorozást és közös döntéshozatalt a terápiás előny/kockázat kontextusában.
A szerzők úgy vélik, hogy a schizophrenia farmakoterápiájának és pszichoszociális kezelésének sikerei egyaránt főleg a szerendipitáson és az intuíción alapultak. A betegség etiológiának és patofiziológiájának jobb megértése révén lehetőségünk nyílik (hatékonyabb) megelőzési és kezelési stratégiák kidolgozására. Ebben az összefüggésben kell látni a potenciális, célzott pszichopatológiai kezelésre és pszichoszociális fejlesztésre irányul erőfeszítéseket. A schizophrenia stádiumait illetően a tanulmány végighalad a progresszió megelőzésének figyelembe vételével a presymptomás magas kockázattól, az iniciális pszichotikus fázison át a krónikus állapotig.
A kockázatok heterogenitása miatt szükséges a célzott, egyéni prevenció. Elemzésre kerül a tanulmányban a farmakogenomika és más biológiai markerek szerepe a jövőbeni egyénre szabott kezelés, gyógyszerelés és a klinikai kimenetel javítása tekintetében.
