A fiatal korban előforduló stroke oka kezelhető lenne, mégsem kezelik
Egy kutatás szerint a gyermekeknél és fiatal felnőtteknél az agyvérzést leggyakrabban kiváltó arteriovenosus malformációk sokszor kezeletlenül maradnak, főként azért, mert a kezelőorvosok túl kockázatosnak ítélik a terápiát, és inkább nem alkalmazzák az invazív beavatkozást.
Az arteriovenosus malformációk az érrendszer veleszületett, nem örökletes defektjei, amikor hiányzik a normál kapilláris hálózat az artéria és véna között, az artériás vér közvetlenül a vénás rendszerbe lökődik ki. Az AVM-ből idővel aneurizma fejlődik ki. Az AVM az agyban fordul elő gyakrabban, de előfordulhat a gerincvelőben is. Az AVM-mel kapcsolatban egy vagy több aneurizmát lehet kimutatni. Az AVM a magzati szakaszban kezd kialakulni. A kor előrehaladtával kiszámíthatatlanul növekszik.
Az AVM az agy bármely részében előfordulhat, mérete változó lehet. Az arteriovenosus malformatio általában számítógépes axiális tomográfia (CAT) vagy mágneses rezonancia (MRI) segítségével diagnosztizálható, de a végleges AVM diagnózis angiogrammal támasztható alá. Az AVM tünetei krónikus migrénként, epilepszia, agyvérzés, a demencia vagy fokozott koponyaűri nyomás formájában jelenik meg.
A vérzés az agyban akkor történik, amikor a kitágult véredények fala vagy az AVM aneurizma felszakad. Az ilyen vérzés életveszélyes lehet. A páciensek negyede bármely fajtájú vérzés esetén belehal; minden harmadik pedig fogyatékossá válik. Az AVM-nél történő mikrovérzések évi kiújulási kockázata mintegy 4%.
Arteriovenosus malformációban (AMV) szenvedő betegek kezelésének legnagyobb kihívása, hogy a kezelési lehetőségek kockázata esetleg meghaladja a betegséggel járó kockázatot, emiatt általánosan elterjedt az a gyakorlat, hogy inkább nem avatkoznak be a beteg állapotába.
Egy új vizsgálat szerint viszont a sugársebészeti beavatkozás kockázata sokkal kisebb, mint a kezeletlenül hagyott AVM egyre fokozódó kockázata. Az amerikai University of Virginia által végzett vizsgálat hét éven keresztül követett 509 beteget hat akadémiai vizsgálóhelyen, hogy az AVM hosszú távú kockázatait meghatározza. A betegeknél már diagnosztizálták az AVM-et, de még nem szenvedtek el agyvérzést.
A kutatást vezető idegsebész szerint "a fő bizonytalansági tényező ezeknél az eseteknél a stroke előfordulásának valószínűsége, ami általánosságban 1-3% között van évente. Ezt egy 10 éves időtartamra vonatkoztatva már nagyságrendileg 10-30% a stroke kockázata, és ez csak tovább romlik, ha a betegséget gyermekkorban vagy fiatal felnőttnél diagnosztizálták". Ruptúra esetén a fatális kimenetel valószínűsége 10% körüli, és ezen felül fennáll más, súlyos szövődmények (görcsrohamok, vakság, neurológiai károsodások) kockázata is.
A sugársebészeti beavatkozás ezzel szemben a koncentrált gammasugarak segítségével le tudja zárni az AVM-eket, és körülbelül a malformációk 80%-a sikeresen kezelhető ezzel a módszerrel. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az AVM teljes lezáródásához a beavatkozást követően átlagosan 2-3 év szükséges, és a köztes időszakban fennáll a stroke veszélye.
A vizsgálati résztvevők közül 70%-nál ítélték kedvezőnek a beavatkozás kimenetelét, 4% elhalálozott (többségében az AVM lezárása előtt bekövetkező stroke miatt a sugársebészeti beavatkozás utáni 2-3 évben). 11 betegnél tapasztaltak a sugárkezelés miatt mellékhatást, de ezek csak 3% esetében bizonyultak tartósnak.
Eurekalert / eeoc.hu
