A felnőttkori ADHD kezelése

Vizsgálati eredmények szerint a felnőttkori ADHD előfordulási gyakorisága kb. 4%-ra tehető (USA adat). A tünetek a gyermekkori kórformához hasonlóak, manifesztációjuk bizonyos mértékig eltér. A felnőttkori ADHD-betegekre jellemző pl. az időbeosztási készség nehézsége, képtelenség több egyidejű feladat elvégzésére, a pihenőidő alatti nyugtalanság és a tartós figyelmet igénylő tevékenységek lehetséges elkerülése.

“Az emberek általában tartanak az ADHD-tól, felnőtt betegek esetén még kevés ismerettel rendelkezünk” – jelzi Dr. Tiffany Farchione, az FDA Division of Psychiatry Products, FDA’s Center for Drug Evaluation and Research divízióvezetője. „Sok beteg felnőttkorába is átviszi az ADHD tüneteit, de gyakran kellő ügyességgel adaptálódnak, és emellett is produktív és sikeres a mindennapi életük.”

A DSM-4 szerint felnőttkori ADHD esetén a figyelemzavar miatt a beteg könnyen „elterelhető”, napi tevékenységeiben feledékeny. Hiperaktív-impulzív tünetek is előfordulhatnak, pl. állandó mozgáskényszer, mások tevékenységének zavarása, megszakítása.

A felnőttkori ADHD diagnózisa akkor mondható ki, ha egyes tünetek már korai gyermekkorban, tehát hét éves kor alatt jelen voltak. “Sokan emlékeznek is rá, hogy kisgyermekként voltak ADHD-típusú problémáik, tüneteik” – említi Dr. Farchione.

Pszichostimuláns kezelés

A pszichostimulánsok alkalmasak az ADHD tüneti kontrolljára. Felnőtteknek történő gyógyszerfelíráskor azonban néhány egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: elsősorban az egyéb fennálló betegségekre adott gyógyszeres kezelést. Jelentek meg közlések a pszichostimuláns lehetséges cardiovascularis mellékhatásairól.

“Két újabb vizsgálat nem erősítette meg, hogy a pszichostimuláns kezelés és a súlyos cardiovascularis események gyakoribb előfordulása között összefüggés lenne” – jelzi Dr. Farchione.

Az egyik ilyen felnőtt vizsgálatban a szívinfarktus, hirtelen szívhalál és stroke előfordulását elemezték. Az ADHD kezelése és a cardiovascularis kockázatok között nem észleltek összefüggést.

A kezelésben alkalmazott hatóanyagok (USA):

•

• dextroamphetamine-amphetamine *

• lisdexamfetamine *

(* hazánkban nincsenek forgalomban)

A pszichostimulánsok rövid és hosszú hatástartamú készítményként egyaránt formuláltak. Hatásuk az agyi impulzusok kontrolljának, a viselkedés és figyelem szabályozásának befolyásolása. Az agyi prefrontalis regiójában a dopamin és noradrenalin háztartást módosítják.

“A prefrontalis kéreg szűrőként is funkcionál, a fontos dolgokra tudunk figyelmet fordítani, míg a kevésbé fontosakat ignoráljuk” – magarázza Dr. Farchione. „ A pszichostimulánsok egzakt hatásmechanizmusa nem ismert, de úgy tűnik, hogy befolyásolják a prefrontális kéreg működését, és javítják a fent leírt ifnormáció-szűrési mechnazimust.”

Mellékhatások

A pszichostimulánsok főbb mellékhatásai: insomnia, anorexia, nausea, étvágycsökkenés, súlyvesztés, fejfájás, vérnyomásemelkedés, tachycardia, hasi fájdalom, hangulatzavarok. A legtöbb mellékhatás jellemzően a kezelés kezdetén fordul elő, tartós szedés esetén ezek csökkennek, enyhülnek.

Javasolt az ADHD-val kezelt felnőttek esetén a rendszeres vérnyomás- és pulzusmérés is.

Egyéb kezelési lehetőségek

Felnőttkori ADHD esetén néhány egyéb kezelési lehetőség is fennáll: az , a , és clonidine. „E készítmények hatása jóval lassabban alakul ki, tehát több hét elteltével várható, hogy hatnak az ADHD tüneteire“ – említi Dr. Farchione.

Pszichoterápiával is támogatható a felnőttkori ADHD-kezelés. A cél speciális feladatok jobb megoldása, pl. az illető megtanulja hogyan csökkenthető az impulzív viselkedés, hogyan javítható az időbeosztás, a napi feladatok megszervezése.