Kullancsencephalitis Szerbiában – esetsorozat

Becslések alapján az elmúlt 30 év alatt a kullancs által terjesztett encephalitisben (TBE) megbetegedők száma a világon mintegy négyszeresére emelkedett. Évente mintegy 10-15 000 esetet regisztrálnak, ebből körülbelül 3000-et Európában. Mivel a TBE tünetei nem specifikusak, az esetek egy része nem kerül diagnosztizálásra.

Szerbiából a TBE vonatkozásában korábban nem készült epidemiológiai összefoglaló. Egy közelmúltban megjelent esetsorozatról szóló tanulmány egy fertőzéses eredetű központi idegrendszeri megbetegedésekre specializálódott szerb centrumban 2017 nyarán kezelt betegek adatait összegzi.

A tanulmányban olyan 18 évesnél idősebb betegek adatait értékelték, akiknél igazolódott a TBE, és panaszaik más – akár infekciós, akár egyéb eredetű – központi idegrendszeri betegséggel nem voltak magyarázhatók. A definitív diagnózist a vérből és a liquorból kimutatott specifikus IgM és IgG antitestek jelenléte alapján állították fel.

2017. június 1-étől augusztus 31-éig az európai esetdefiníciót figyelembe véve összesen 10 esetet azonosítottak, közülük kilencnél igazolták, egy betegnél pedig valószínűsítették a TBE-t.

Korábbi tanulmányokból ismert volt, hogy Szerbiában a TBE az északkeleti területeken, Belgrád környékén halmozódik. A jelen vizsgálat betegeinek fele volt vidéki – Belgrád környékén lakó –, és mindössze ketten számoltak be panaszaik jelentkezését megelőző kullancscsípésről. Átlagéletkoruk 45 év volt.

A tíz esetből öten, elsősorban a fiatalabbak, csak aspecifikus, illetve enyhébb meningitis-es tüneteket tapasztaltak (láz, fejfájás, hányás, photofobia, meningealis jelek). A súlyosabb klinikai képet mutató, magasabb átlagéletkorú öt beteg mindegyikénél ataxiával járó meningoencephalitis alakult ki. Jellemző volt a különböző mértékű tudatzavar, a végtagbénulás, a beszédzavar és a tremor. A legsúlyosabb, meningoencephalomyelitises beteg poliomyelitisre emlékeztető, flaccid paraparesisre jellemző tüneteket produkált. Ez utóbbi volt az egyetlen, akinél a képalkotó eljárások (CT, MR) pozitívak voltak: a cerebellumban centralis elhelyezkedésű ischaemia, illetve a cauda equina-ban arachnoiditis ábrázolódott.

Három betegnek volt leukocytosisa, nyolcnál tapasztaltak enyhén gyorsult süllyedést (átlagosan 29,6 mm/óra), illetve minimális CRP-emelkedést (átlagosan 20,1 mg/l). A liquorban az átlagos fehérvérsejtszám 171×10⁶/l volt, döntően (85%-ban) lymphocyták. A liquor fehérjetartalma 1,1 g/l volt, a glükózszint <>nem mutatott eltérést.

A meningitises betegek tüneti kezelést kaptak, illetve a súlyosabb esetekben acyclovir-terápiában részesültek, amíg a többi virális kórokozóra (HSV, VZV) vonatkozó negatív lelet nem vált ismertté. Egyik eset sem végződött halállal, valamennyi beteg felépült, kivéve a legsúlyosabbat, de a kórházi kezelés során az ő neurológiai állapota is számottevően javult.

A TBE európai szubtípusa az esetek mintegy kétharmadában két fázisban zajlik le, a jelen esetsorozatban tíz betegből kettőnél tapasztaltak kétfázisos lefolyást. Ennek lehet az a magyarázata, hogy az első fázis enyhe és nem specifikus tüneteit nem azonosították.

Más európai országokban a TBE gyakran jelentkezik meningitis (50%), meningoencephalitis (40%) és meningoencephalomyelitis (10%) formájában. A betegség második fázisában a tünetek az enyhe meningitis-től a súlyos encephalitis-ig terjednek, myelitis-el és spinalis paralysis-el vagy anélkül. A TBE neurológiai tünetei ebben a stádiumban alapvetően nem különböznek más akut központi idegrendszeri infekciókétól, de a súlyosságuk az életkorral összefügg: az idősebbeknél súlyosabb lefolyású, gyakoribb a meningoencephalitis-el vagy meningoencephalomyelitis-el járó kórforma.
A meningoencephalitises esetekben a leggyakoribb neurológiai jelek a tudatzavar, az ataxia, a végtagokra és az agyidegek területére kiterjedő paresis, a végtagi ataxia tipikus klinikai tünetével. A „polyomyelitis-szerű” bénulás oka a gerincvelő elülső gyökének érintettsége.

A koponya MR-vizsgálata az esetek 15–18 százalékában mutat ki rendellenességet, elsősorban a szürkeállományban, a nyúltvelőben és a gerincvelőben, a hídban, a kisagyban, a törzsdúcokban és a thalamusban. A jelen esetsorozatban egy betegnél talált MR-eltérések a szakirodalomban már leírt jelenségek.

A vér és a liquor biokémiai eltérései általában nem specifikusak, a TBE második fázisában jellemző a gyorsult süllyedés (90%), az emelkedett CRP (80%) és a leukocytosis (75%). A gerincvelői folyadékban a fehérjekoncentráció mérsékelten emelkedik és pleocytosis tapasztalható, a lymphocyták túlsúlyával.

Összességében, mivel mind a klinikai kép, mind a laborleletek aspecifikusak, a TBE definitív diagnózisa csak a vér és a liquor szerológiai vizsgálatára támaszkodhat.

A cikkszemle megjelenését a Pfizer Kft. támogatta