A védőoltások rövid története és az oltásellenes mozgalmak veszélyei c. tanulmány összefoglalója

 Az első ismert járvány az ókori Egyiptomból származik, ahol i.e. 1350-ben Megiddó tartomány kormányzója panaszos levelet írt III. Amenhotep fáraónak a lakosság pusztulásáról. Az athéni járvány i.e. 430–426 között pusztított, valószínűleg hastífusz vagy vérzéses láz okozta, és jelentős halálozást eredményezett.

Középkori járványok: A középkorban a járványok magas halálozással jártak a védekezési lehetőségek hiánya miatt. A fekete himlő, amely az i.e. 3000 körül élt V. Ramszesz fáraó múmiáján is fellelhető, különösen pusztító volt. Az amerikai kontinens őslakosait az európaiak által behurcolt fekete himlő tizedelte meg, a lakosság 90%-át kiirtva.

Pestisjárványok: A pestis, az egyik legpusztítóbb járvány, először a Bibliában kerül említésre. Az első pandémia ókori leírásokban szerepel, míg a második pandémia 1347 körül érkezett Európába Ázsiából, kereskedelmi útvonalakon keresztül. Ez a járvány Európa lakosságának negyedét-harmadát pusztította el. A harmadik pandémia Kínából indult ki és globális hatása volt. A pestis jelenleg is előfordul bizonyos területeken, de sporadikusan.

Kanyaró és egyéb járványok: A kanyaró, amely 1875-ben a Feröer-szigeteken a lakosság negyedét elpusztította, szintén súlyos járványt okozott.

Covid-19 és spanyolnátha: A Covid-19 járvány rávilágított arra, hogy az emberiség védtelen az új, emberekre adaptálódott vírusokkal szemben. A spanyolnátha 1918–1920 között pusztított, halálos áldozatainak száma 50–100 millióra tehető, míg a Covid-19 járvány halálos áldozatainak száma eddig 5–12 millió között mozog.

Magyarországi járványok: Magyarország sem volt mentes a pusztító járványoktól. A 17. századi pestisjárvány és az 1831-ben Oroszországból érkezett kolerajárvány súlyos következményekkel járt, utóbbi koleralázadást is kiváltott. Az 1872–74-es kolerajárvány során kb. 400 000 ember betegedett meg, ebből kb. 250 000-en haltak meg. Kazinczy Ferenc is kolerában hunyt el.

Védőoltások megjelenése

Edward Jenner 1798-as felfedezése, amely a tehénhimlő pörkjéből előállított védőoltást alkalmazta a fekete himlő ellen, jelentős mérföldkő a vakcinák történetében. A 11. századi kínai feljegyzések szerint a himlőhólyag beszáradt pörkjének orrüregbe juttatásával is sikeresen védekeztek a betegség ellen. Az ókori forrásokban is találhatók hasonló megelőzési módszerek.

Variolizáció és korai vakcináció: A variolizáció volt az első olyan védőoltás, amelyet brit és amerikai csapatok körében alkalmaztak, jelentősen csökkentve a fekete himlő okozta megbetegedések és halálesetek számát, bár gyakran súlyos szövődményekkel járt.

Pasteur és a gyengített kórokozók: Louis Pasteur fejlesztette ki a kórokozók legyengítésével végzett védőoltások koncepcióját. Megfigyelései alapján a csirkék hasmenéses betegségét okozó baktériummal végzett kísérletei során jött rá, hogy a gyengített vagy inaktivált kórokozók védelmet nyújtanak a fertőzéssel szemben. Pasteur sikeresen alkalmazta ezt a módszert az anthrax és a veszettség elleni oltások kifejlesztésében is.

BCG és további fejlesztések: Albert Calmette és Camille Guérine 1927-ben kifejlesztették a BCG-törzset, amely hatékonyan védi a tuberkulózis ellen. Az elölt kórokozókkal végzett kísérletek eredményeként hatékony oltásokat fejlesztettek ki a hastífusz, a kolera és a pestis ellen. Az élő, gyengített kórokozókkal végzett oltások erősebb immunválaszt váltanak ki, amint azt a gyermekbénulás elleni Sabin-cseppek sikere is bizonyítja.

Szövettenyészetek és fehérjeburkok: A vírusok szövettenyészeteken történő szaporítása lehetővé tette a járványos gyermekbénulás és az influenza elleni oltóanyagok előállítását. A diftéria és a tetanusz elleni hatékony védőoltásokat baktériumok fehérjeburkának felhasználásával állították elő. A molekuláris biológia fejlődése újabb vakcinák, például a hepatitis B elleni oltás kifejlesztéséhez vezetett.

Rekombináns vakcinák és genetikai információ: A rekombináns vakcinák előállítása során legyengített vagy betegséget nem okozó kórokozóba ültetnek genetikai kódot, amely a betegséget okozó vírus vagy baktérium fehérjeanyagát állítja elő. Az mRNS alapú oltások, mint a Covid-vakcina, a genetikai információ átvitelének új módszereit alkalmazzák, és az emberi szervezetben termelt vírusfehérjék ellenanyag termelést indítanak be.

Jövőbeli kihívások: Bár számos hatékony védőoltás létezik, még mindig vannak betegségek, amelyek ellen nem sikerült hatékony oltóanyagot kifejleszteni, mint például a szifilisz, a hepatitis C, az afrikai vérzéses lázak és az AIDS. Az egysejtű paraziták, például a malária elleni oltások kifejlesztése is kezdeti fázisban van. A jelenlegi védőoltások azonban jelentősen növelik a lakosság védettségét a legtöbb fertőző betegséggel szemben.

Az oltásellenes mozgalmak

Az oltásellenes mozgalmak már a fekete himlő elleni védőoltás bevezetésével egyidőben megjelentek. Edward Jenner felfedezése előtt a himlőhólyag tartalmának egészséges emberbe való átvitele, az ún. „variolizáció” heves vitákat váltott ki. Lady Mary Wortley Montagu 1717-ben Törökországban látott variolizációs technikát, amelyet igyekezett elterjeszteni Nagy-Britanniában (Boylston, 2012).

Jenner felfedezése és a kötelező védőoltások: Jenner felfedezése után az oltás helyettesítette a variolizációt, kevesebb mellékhatással járva. Nagy-Britanniában 1853-ban törvényt hoztak a kötelező védőoltásokról, ami ellen azonnal megalakult az oltásellenesek ligája, akik az oltás hatástalanságával és veszélyeivel érveltek, valamint az orvosi despotizmus veszélyét hangsúlyozták. George Bernard Shaw híres író is az oltásellenes mozgalom egyik fő aktivistája volt (Shaw, 1902).

Hastífusz és az oltásellenes reakciók: Karl Joseph Eberth 1880-ban felfedezte a hastífusz kórokozóját, és hamarosan hatékony oltást fejlesztettek ki. Arthur Conan Doyle, aki orvos és író volt, az angol katonák beoltásáért küzdött az első búr háború idején (1899), de az első szállítmányt a katonák a tengerbe dobták, nem bízva hatékonyságában. A hastífuszjárvány kitörése után a következő szállítmány már célba ért, jelentősen csökkentve a megbetegedések számát (Cirillo, 2014).

20. századi vakcinációs sikerek és a hamis biztonságérzet: A 20. században bevezetett hatékony védőoltások visszaszorították a legtöbb gyermekkori fertőző betegséget, különösen azokban az országokban, ahol az oltási fegyelem magas volt. Magyarországon az oltási fegyelem miatt gyakorlatilag eltűntek olyan betegségek, mint a kanyaró, a torokgyík, a szamárköhögés, a járványos gyermekbénulás és a tetanusz. Az oltások sikerének köszönhetően sokan úgy gondolták, hogy már nincs szükség védőoltásokra, amit az oltásellenes mozgalmak is erősítettek.

Tragikus következmények és hamis információk: Az oltási fegyelem lazulása tragikus következményekkel járt, mint például az 1990-es évek elején a felbomlóban levő Szovjetunióban kitört torokgyík járvány, amely több mint 140 000 megbetegedést és négyezer halálesetet eredményezett (Vitek–Wharton, 1998). Az anti-vaxxing mozgalom egyik híres „eredménye” volt az a közlemény, amely szerint az MMR-védőoltás autizmust okoz (Wakefield, 1998). Ennek hatására a szülők nem oltották be gyermekeiket kanyaró ellen, ami súlyos és nem gyógyuló agyvelőgyulladásos esetek számának növekedéséhez vezetett. A cikkről hamarosan kiderült, hogy hamisítvány, de addigra már sok gyermek szenvedett.

Covid-19 és az oltásellenes mozgalmak: A Covid-19 járvány elleni védekezést a gyorsan előállított védőoltások tették lehetővé, de a vírus gyors változása miatt ezek nem nyújtottak olyan hosszú távú védelmet, mint a stabil vírusok elleni vakcinák. A Covid-19 oltások elleni mozgalmakban híres emberek és celebek is részt vettek, akik súlyos betegségeik révén bizonyították az oltások fontosságát. Az oltási fegyelem hiánya miatt Európában a gyermekkori fertőző betegségek száma újra növekedésnek indult.

Referenciák és irodalomjegyzék

A tanulmány számos fontos forrást hivatkozik, beleértve Edward Jenner és Louis Pasteur történelmi munkáit, valamint modern közegészségügyi jelentéseket és statisztikai elemzéseket a Covid-19 járvány kapcsán. További olvasmányként a szerzők több, a védőoltások fejlesztéséről és közegészségügyi hatásairól szóló könyvet ajánlanak, például Richard M. Titmuss "The Gift Relationship" és Heidi J. Larson "Stuck: How Vaccine Rumors Start and Why They Don't Go Away" című munkáit. Ezek az irodalmak további betekintést nyújtanak a vakcináció történetébe és az oltásellenes mozgalmak kezelésébe.

Forrás: Ternák Gábor: A védőoltások rövid története és az oltásellenes mozgalmak veszélyei. Magyar Tudomány 185 (2024) 4, 500–507  DOI: 10.1556/2065.185.2024.4.7