A náthavírus potenciálisan halálos véralvadási rendellenességgel lehet összefüggésben
Klinikai és kutatási együttműködést követően amerikai kutatók összefüggésbe hozták az adenovírus fertőzést egy ritka véralvadási rendellenességgel. Ez az első alkalom, hogy a megfázást és influenzaszerű tüneteket okozó közönséges légúti vírust vérrögképződéssel és súlyos thrombocytopeniával hozták összefüggésbe.
"Ez az adenovírussal összefüggő rendellenesség jelenleg a négy ismert anti-PF4 rendellenesség egyike" - mondta Dr. Moll, az Orvostudományi Tanszék hematológiai osztályának orvosprofesszora. "Reméljük, hogy eredményeink korábbi diagnózishoz, megfelelő és optimalizált kezeléshez, valamint jobb eredményekhez vezetnek azoknál a betegeknél, akiknél ez az életveszélyes rendellenesség kialakul."
Új megfigyelésük, amely a New England Journal of Medicine-ben jelent meg, új megvilágításba helyezi a vírust és annak szerepét a 4-es thrombocyta-faktor ellenes rendellenesség kialakulásában. Ezen kívül a felfedezés teljesen új ajtót nyit a további kutatások előtt, mivel sok kérdés marad még azzal kapcsolatban, hogy hogyan és miért fordul elő ez az állapot – és kinél alakul ki a legnagyobb valószínűséggel a rendellenesség.
Az anti-PF4 rendellenességek esetén a beteg immunrendszere antitesteket termel a thrombocyta-faktor-4 (PF4) ellen, amely a vérlemezkék által termelt fehérje. Amikor egy antitest képződik a PF4 ellen és kötődik hozzá, ez a vérlemezkék aktiválódását és gyors eltávolítását idézheti elő a véráramban, ami véralvadáshoz, illetve alacsony vérlemezkeszámhoz vezethet.
Az anti-PF4 antitestek képződését a páciens heparinexpozíciója is generálhatja, amit heparin által kiváltott thrombocytopeniának (HIT) neveznek, és néha heparin expozíció nélküli autoimmun állapotként, úgynevezett "spontán HIT"-ként fordul elő.
Az elmúlt három évben kimutatták, hogy a thrombocytopenia ritkán fordul elő az adenovírus vektor inaktivált darabjaiból előállított COVID-19 vakcinák beadása után. Ezek az oltások különböznek az Egyesült Államokban gyártottaktól, például a Moderna és a Pfizer vakcináitól. Az állapotot vakcina által kiváltott immunthromboticus thrombocytopeniának (VITT) nevezik.
A felfedezéshez vezető út akkor kezdődött, amikor egy járóbetegként adenovírus-fertőzéssel diagnosztizált kisgyermeket agresszív vérrög képződésével (cerebralis sinus véna trombózissal) és súlyos thrombocytopeniával kellett kórházba szállítani. Az orvosok megállapították, hogy nem kaptak heparint vagy adeno-vektor COVID-19 oltást, amelyek a HIT és a VITT klasszikus kiváltó okai.
"Az intenzív osztályon dolgozó orvosok, a neurológiai és a hematológiai csoport éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy meghatározzák ennek a kisgyermeknek a gondozásának következő lépéseit" - mondta Baskin-Miller. "A tünetek nem reagáltak a terápiára, és gyorsan progrediáltak. Megkérdőjeleztük, hogy az oltási adatok alapján összefüggésbe hozható-e az adenovírussal, de az irodalomban akkoriban semmi sem utalt erre."
A páciens megmentésére irányuló klinikai együttműködés kibővült: Baskin-Miller megkereste Mollt, aki a trombózis szakértője, és számos kapcsolattal rendelkezik a területen. Moll számára úgy tűnt, hogy a gyermekbetegnek "spontán elütése" lehet. Ezután tesztelték a HIT vérlemezke-aktiváló antitestet, amely pozitív lett.
Moll megkereste Theodore E. Warkentint, MD, az ontariói Hamiltoni McMaster Egyetem patológia és molekuláris orvostudomány professzorát, aki három évtizede kutatja a PF4-ellenes rendellenességeket, hogy megtudja, van-e tudomása az adenovírus-fertőzés és a spontán HIT közötti összefüggésről. Warkentin, aki az egyik vezető nemzetközi anti-PF-4 rendellenesség kutató, nem tudott az állapotról.
Körülbelül ugyanebben az időben Moll telefonhívást kapott Alison L. Raybouldtól (MD), egy virginiai Richmondban praktizáló hematológus-onkológustól. Dr. Raybould egyik betegnél több vérrög, agyvérzés és szívroham, kar és láb mélyvénás trombózisa (DVT), valamint súlyos thrombocytopenia alakult ki. A beteg nem kapott heparint, sem vakcinákat. Azonban ennek a páciensnek a súlyos betegsége is vírusos tünetekkel, köhögéssel és lázzal kezdődött, és adenovírus fertőzésre pozitív lett a tesztje. Az anti-PF4 antitest vizsgálata is pozitívnak bizonyult.
A két beteg diagnózisának tisztázása érdekében Dr. Warkentin azonnal felajánlotta a betegek vérének további vizsgálatát, és megerősítették, hogy az antitestek a 4-es thrombocyta-faktort célozzák, hasonlóan a HIT antitestekhez. Meglepő módon az antitest hasonlított a VITT antitestére, és ugyanabban a régióban kötődött a PF4-hez, mint a VITT antitestek. Arra a következtetésre jutottak, hogy mindkét betegnek "spontán HIT" vagy VITT-szerű rendellenessége volt, ami adenovírus fertőzéshez kapcsolódik.
Egy ilyen úttörő konklúziót követően Mollnak és munkatársainak sok kérdésük maradt az új PF4-ellenes rendellenesség elterjedtségéről, arról, hogy az állapotot más vírusok is okozhatják-e, és hogy ez az állapot miért nem fordul elő minden adenovírus-fertőzésnél. Arra is kíváncsiak, hogy milyen megelőző vagy terápiás intézkedésekkel lehet segíteni azoknak a betegeknek, akiknél kialakul az új, potenciálisan halálos PF4-ellenes rendellenesség.
– Mennyire gyakori a rendellenesség? kérdezte Moll. "A thrombocytopenia milyen mértékben növeli meg az anti-PF4 antitestek tesztelésének küszöbét? És végül, hogyan kezeljük a legjobban ezeket a betegeket, hogy optimalizáljuk az esélyt, hogy túléljenek egy ilyen potenciálisan halálos betegséget?"
Theodore E. Warkentin, Jacquelyn Baskin-Miller, Alison L. Raybould, Jo-Ann I. Sheppard, Mercy Daka, Ishac Nazy, Stephan Moll. Adenovirus-Associated Thrombocytopenia, Thrombosis, and VITT-like Antibodies. New England Journal of Medicine, 2023; 389 (6): 574 DOI: 10.1056/NEJMc2307721
