A stroke megelőzése céljából alkalmazott nem K-vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátlók biztonságossága és hatékonysága pitvarfibrillációban és anémiában szenvedő betegekben

A K-vitamin antagonisták az iszkémiás stroke és a szisztémás embólia kockázatát csökkentik, egyúttal viszont a vérzés kockázatát – különösen az anémiás betegekben – növelik. A véralvadásgátló kezelésben részesülő pitvarfibrilláló betegek körében az anémiás betegeknél párhuzamosan fennálló betegségek nagyobb gyakorisággal jelentkeznek, CHA₂DS₂-VASc és HAS-BLED értékük magasabb és a súlyos vérzés, halálozás, illetve a véralvadásgátló terápia felfüggesztése tekintetében fokozott kockázatnak vannak kitéve.

A retrospektív kohorsz vizsgálat 8356 NOAC (apixaban, dabigatran, edoxaban vagy rivaroxaban) kezelésben részesülő pitvarfibrilláló beteg 2010 és 2017 között gyűjtött adatainak bevonásával készült Taiwanban. Átlagéletkoruk 77,0±7,3 év, 48%-uk nő volt. A betegeket két csoportra osztották: 92%-uk esetében a Hb≥10 g/dl, az átlagéletkor 76,7±7,2 év, az átlagos CHA₂DS₂-VASc érték 3,8±1,6 és az átlagos HAS-BLED érték 3,1±1,1 volt; 8%-uk esetében pedig a Hb<10 g/dl, az átlagéletkor 79,4±7,6 év, az átlagos CHA₂DS₂-VASc érték 4,3±1,8 és az átlagos HAS-BLED érték 3,7±1,0 volt. Mindkét betegcsoport esetén a NOAC, illetve warfarin terápia melletti iszkémiás stroke/szisztémás embólia, vérzés, illetve halálozás kockázatát Cox-regressziós modell segítségével számolták ki.

Az első csoport (Hb≥10 g/dl) tagjai közül a NOAC-kezelésben részesülő betegeknél (62%) az iszkémiás stroke/szisztémás embólia, a súlyos vérzés és az emésztő szervrendszeri vérzés kockázata szignifikáns mértékben alacsonyabb volt, mint a warfarin-terápiában részesülő betegeknél (38%). A halálozás kockázata szempontjából nem volt különbség.

A másik csoport (Hb<10 g/dl) tagjaiból a NOAC-ot szedő betegek esetében (58%) a súlyos vérzés kockázata (igazított kockázati arány 0,43; 95%-os konfidenciaintervallum [CI] mellett 0,30–0,62) és az emésztő szervrendszeri vérzés kockázata egyaránt szignifikáns mértékben alacsonyabb volt, mint a warfarin-csoportban (42%), az iszkémiás stroke/szisztémás embólia (igazított kockázati arány 0,79; 95% CI 0,53–1,17), illetve a halálozás tekintetében azonban nem volt különbség.

Megállapítható volt továbbá, hogy a NOAC típusú szerek alkalmazása a vérzéssel járó mellékhatások kockázatát a korábban diagnosztizált daganatos megbetegedés, illetve peptikus fekélybetegség tényétől függetlenül csökkentette.

Az anémiás pitvarfibrilláló betegek a véralvadásgátló terápia során kiemelt figyelmet igényelnek. Amennyiben lehetséges, a vérzés kockázatát növelő gyógyszeres beavatkozásokat, így a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők vagy vérlemezkegátlók használatát érdemes elkerülni, illetve alkalmazásukkor a véralvadásgátló terápia hatását is mérlegelni kell. A NOAC-terápia megkezdését követően egy hónappal, majd minden 6‒12 hónappal a vérkép vizsgálata ajánlott. Ha a Hb értéke változatlan, a NOAC-terápia folytatható.

A stroke megelőzésének tekintetében az enyhe anémiával (férfiaknál Hb 9–12,9 g/dl, nőknél 9–11,9 g/dl) diagnosztizált pitvarfibrilláló betegek esetében alkalmazott NOAC terápia warfarinnal szembeni előnyét egy másik, az ún. ARISTOTLE klinikai vizsgálat post hoc analízise szintén alátámasztotta.

Összefoglalva, a vizsgálat eredményei szerint megállapítható, hogy a 10 g/dl-nél alacsonyabb Hb-szinttel rendelkező pitvarfibrilláló betegek esetében a NOAC típusú szerek alkalmazása a warfarinnal szemben alacsonyabb vérzési kockázatot eredményez, míg a két csoport között az iszkémiás stroke/szisztémás embólia tekintetében nincs különbség.

Forrás:

Wang CL, Wu VC, Huang YT, Kuo CF, Chu PH, Chen YL, Wen MS, Chang SH. Safety and Effectiveness of Non-Vitamin K Antagonist Oral Anticoagulants for Stroke Prevention in Patients With Atrial Fibrillation and Anemia: A Retrospective Cohort Study. J Am Heart Assoc. 2019 May 7;8(9):e012029. doi: 10.1161/JAHA.119.012029.