A pitvarfibrillációban alkalmazott orális antikoaguláns terápia jellemzői 2011 és 2016 között Franciaországban
Korábbi klinikai vizsgálatok eredményei alapján a nem billentyűeredetű pitvarfibrillációban kialakuló stroke megelőzése tekintetében az új típusú orális véralvadásgátló (NOAC) szerek hatásossága eléri a warfarin hatásosságát, sőt meg is haladhatja azt.
Az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) 2016 óta ennek megfelelően a fenti indikációban K-vitamin antagonista (KVA) terápia helyett a NOAC típusú szerek alkalmazását ajánlja. Ezenfelül a továbbiakban ezekben a betegekben a vérlemezkegátló terápia nem ajánlott. A kevésbé megbízható, instabil KVA terápia helyett világszerte, így Franciaországban is a NOAC típusú szerek alkalmazásának előtérbe kerülése várható.
A NOAC terápia könnyebbsége ellenére a felírt dózis a beteg klinikai jellemzőinek (kor, veseműködés, testsúly, vérzési kockázat, gyógyszerinterakciók) függvénye. A normál dozírozás mellett ezért mindegyik NOAC esetén egy alacsonyabb dózisú protokollt is meghatároztak: napi kétszer 110 vagy 75 mg dabigatran, napi egyszer 15 vagy 10 mg rivaroxaban, illetve napi kétszer 2,5 mg apixaban. A javasolt dozírozás részleteit mind a betegtájékoztatók, mind az ESC és az Európai Szívritmus Társaság (EHRA) irányelvei pontosan rögzítik. A legfrissebb tudományos közlemények eredményei azonban a csökkentett dózisú NOAC terápia indokolatlanul gyakori alkalmazására világítanak rá.
Az (1) ismételt keresztmetszeti, illetve (2) populációalapú kohorszvizsgálat a francia nemzeti egészségbiztosítási (SNIIRAM) és a kórházi elbocsátásokat rögzítő (PMSI) rendszerek ötvenmillió főt lefedő adatbázisa alapján készült. Az elemzésbe (1) a pitvarfibrillációval 2011-ben, 2013-ban, illetve 2016-ban diagnosztizált betegeket, valamint (2) azokat a pitvarfibrilláló betegeket vonták be, akiknél az OAC-kezelés 2015 és 2016 között kezdődött.
2011 és 2016 között az OAC-ok használatának gyakorisága az összes vizsgált pitvarfibrilláló betegre vonatkozóan mérsékelten emelkedett (+16%), míg a vérlemezkegátló terápia gyakorisága csökkent (−22%). 2016-ban az 1,1 millió pitvarfibrilláló beteg kétharmada – ideértve a megemelkedett stroke-kockázatú betegeket (63,5%) is – részesült valamilyen OAC terápiában, a fennmaradó egyharmad pedig véralvadásgátló kezelést kapott. Az OAC jellemzően KVA, kisebb részt NOAC kezelést jelentett. Megjegyzendő, hogy a vizsgált időszakban Franciaországban három NOAC típusú készítmény (dabigatran, rivaroxaban és apixaban) volt elérhető.
A 2015 és 2016 között OAC kezelésben először részesülő 192 851 beteg kétharmada – köztük megemelkedett stroke-kockázatú betegek (57,8%) is – NOAC-kezelést, míg a fennmaradó egyharmad KVA-kezelést kapott.
A NOAC terápiában először részesülő betegek 40%-ánál a gyógyszert csökkentett dózisban adagolták. A NOAC terápia bevezetése számos esetben nem megfelelően, pl. aluldozírozva, illetve – minden harmadik esetben – a vérzés kockázatát növelő gyógyszer egyidejű szedése mellett történt.
A fenti eredmények ismeretében megállapítható tehát, hogy Franciaországban, négy évvel a NOAC típusú szerek stroke-megelőzés céljából történő piacra vezetése után az OAC terápia az optimális szinttől továbbra is elmarad. Mindazonáltal az is megállapítható, hogy a pitvarfibrilláció – ideértve a magas stroke-kockázatú eseteket is – OAC terápiájában mára a NOAC típusú szerek használata a legelterjedtebb.
Forrás:
Maura G, Billionnet C, Drouin J, Weill A, Neumann A, Pariente A. Oral anticoagulation therapy use in patients with atrial fibrillation after the introduction of non-vitamin K antagonist oral anticoagulants: findings from the French healthcare databases, 2011-2016. BMJ Open. 2019 Apr 20;9(4):e026645. doi: 10.1136/bmjopen-2018-026645.