Nincs pénz az új rákprogramra

Főként az ellátás és a finanszírozás koncentrálását, eszközök beszerzését és a szervezett szűréseket szorgalmazza az onkológiai intézetben készült nemzeti egészségprogram. Ezzel látják megváltoztathatónak azt a helyzetet, hogy a magyarországi rákhalálozás adatai a legriasztóbbak az Európai Unióban. 2030-ig legalább tíz százalékkal javítanák ezt a mutatót.

A jövőben a megyei kórházba fogják utalni a tumorgyanús betegeket, mert ezzel elérhető lehet a két hét alatt felállított diagnózis, mondta pénteken az InfoRádió Aréna című műsorában Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere. Ennek a bejelentésnek a hátterét világítja meg az a Népszava birtokába kerül dokumentum, amit nemzeti egészségprogramként néhány hete nyújtott át az onkológiai intézet vezetője miniszterré avanzsált elődjének. Mint emlékezetes: a humán tárca új vezetője a főbb halálokokhoz kötődő öt országos intézet vezetőjét kérte fel programalkotásra, az ő anyagaikat fésülik majd össze az új népegészségügyi programmá.

Az onkológiai intézetben készült, Magyar Nemzeti Rákellenes Program nevet viselő 104 oldalas terv készítői is elismerik azt az egészségpolitikai kudarcot, hogy nemcsak az unióban, de az OECD országok között is nálunk hal meg arányaiban a legtöbb ember – évente 32-33 ezer – rákban. Tizenkét év alatt a férfiaknál hatezerrel, a nőknél nyolcezerrel nőtt a gyógyításra szorulók száma. A bőrdaganatokat nem számítva a férfiaknál a tüdő-, a nőknél a mellrák a leggyakoribb. Az elmúlt másfél évtizedben a nők között is másfélszerése nőtt a tüdőrákosok száma.

A dokumentum készítői arra figyelmeztetnek, ha a megelőzést nem erősítik meg, akkor az elkövetkezendő években 1000 fiú újszülöttből 313, ugyanennyi lányból pedig 149 még 75 éves kora előtt rosszindulatú daganat miatt hal meg.

Javítani kell a statisztikai adatgyűjtést is. Ugyan már több mint 18 éve működik a Nemzeti Rákregiszter, amelybe 117 kezelőhely küld adatot, de ezek megfelelő informatikai háttér hiányában megbízhatatlanok. Emiatt azokat a pontokat is nehéz meghatározni, amelyeken javítani lehetne – derül ki a szövegből. A daganatok 95 százalékát a környezeti ártalmak okozzák. Így a betegségre hajlamosítók közt ott van a szennyezett környezet: a levegő, a talaj, a víz, és a tápláléklánc minden elme rákkeltő anyagokkal terhelt. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a szénhidrát- és zsírdús táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a mértéktelen napozás pedig tovább növelik a daganatok kialakulásának esélyét.

Mindezzel együtt a dokumentum az elsődleges megelőzéssel – az életmódváltoztatással, az egészségesebb környezet megteremtésével, az iskolázottság növelésével – nem túl sokat foglalkozik, inkább a szervezett szűrővizsgálatokkal csökkentené a megbetegedések és a halálozások arányát. Így ismét hangsúlyozzák: ösztönözni kellene a nők, különösen, hogy a 45 év felettiek minél nagyobb számban vegyenek részt mell- és méhnyakrák szűréseken. A készítők határozottan állítják, hogy 2018-ban már biztosan elindul a vastagbélrák-szűrőprogram (az epidemiológusok ezt a szűrést tartják a leghatékonyabbnak a megelőzésben az összes egyéb hasonló program között, ennek ellenére több évtizede nem sikerül ezt bevezetni Magyarországon).

Új vizsgálatként – Európában szinte elsőként – ajánlanák az úgynevezett alacsony dózisú CT-vel végzett tüdőrákszűrést. Az 55-75 éveseket hívnák be, illetve a kockázati csoportba sorolnák a sokat cigarettázókat és a kevesebb mint 15 éve leszokott dohányosokat. Így évente 200 ezer embert vizsgálnának meg. Ezzel kapcsolatban Magyarországon már 2014 óta tart egy kísérleti program. Szervezett szűrőprogrammá azonban legkorábban 2022-re válhat, ennyi idő kellene ahhoz, hogy az országban legyen legalább 25-30 szűrőállomáson gép és szakember. Az anyagot írók becslése szerint csak ezekre az eszközökre 12-13 milliárdra lenne szükség. Az alkalomszerű szűrésekben az üzemorvosoknak, a fogorvosoknak, az urológusoknak és a bőrgyógyászoknak is jutna feladat, nekik a szájüregi, a prosztata- és a bőrdaganatokra kellene időben rátalálniuk.

A munkaanyag kitér arra is, hogy a jelenlegi ellátórendszer nem tökéletes. Az Onkológiai Intézet szakemberei azt javasolják: szervezzék újra az ellátórendszert. Daganatos beteget a jövőben csak a feladatra kijelölt centrum kezelhetne. A háziorvosok, a szakrendelések, az egyéb kisebb kórházak legfeljebb a rák megelőzésében, a betegség korai felismerésében, a gyógyulók rehabilitációjában, illetve az úgynevezett palliatív, azaz már csak a tünetek enyhítését szolgáló ellátásban juthatnának szerephez.

A jövőben a rákgyanús betegeket viszont már első körben a megyei centrumokba kellene utalnia valamennyi orvosnak - vállalva azt is, hogy meggyőzik a beteget arról, hogy muszáj messzebbre utaznia. (Arról, hogy ennek költségeit ki viseli, nincs szó anyagban. Szegényebb országrészekben már ma is problémát jelent az orvos fölkeresése, ha az más településen rendel.)

A daganatos kezelésekért csak a kijelölt centrumok (39 intézmény) kaphatnának finanszírozást, ott viszont ellátási korlát nélkül gyógyíthatnák a betegeket. A javaslat növelné az esetekért járó díjakat is. Hogy pontosan ehhez mennyivel több pénzre volna szükség, azt nem részletezik, a javaslat készítői úgy vélik: ehhez elegendő lehet, ha a most daganatos kezelést elszámoló, ám arra nem kijelölt intézményektől elvonják az ilyen finanszírozást. Egyebek mellett a különböző onkológiai műtétek végzését is licenc-vizsgához kötnék.

A közös szakmai honlap és tudományos kutatási alap létrehozását, valamint a gyógyszer-finanszírozás átalakítását is szorgalmazó Magyar Nemzeti Rákprogram mellé nem készült összegző költségvetés, így nem is tudni, hogy az mennyibe kerülne. A jövő évi költségvetésben sincs dedikált forrás se a daganatos, se a másik négy – a gyermekkori, a mozgásszervi, a szív- és érrendszeri valamint a mentális – betegségre készült nemzeti program megvalósítására.